Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

7 A Szatmári Irgalmas Nővérek ssás esztendeje Lux in tenebris! — Száz esztendeje, hogy Hám János a finom lelkű és szent életű szatmári főpásztor meglátta a gyermekcipőben tipegő magyar nőnevelés sivár kezdetlegességét, belelátott abba a vigasztalan és távlatokat nem igérő homályba, amely a XIX. század elején a Nyugattól messze elmaradott magyar nőnevelést jellemezte. — Felismerve a kérdés egyházi és nemzeti jelentőségét, fényt akart gyújtani a homályba, s magyar földre ültette át az irgalmas nővérek nyugati virágát. Ez a virág magyar földben megfogant! Önálló életre erősödött, gazdag és életerős hajtásokat eresztett, új ízeket és új színeket szívott magába a magyar lelkiség humuszából, magyarrá lett, magyar értékké, — s egy százada fény a magyar élet, a magyar szellem egén! A szatmári kis elemi iskolából és az uri leányok internátusából az idők folyamán kisdedóvóval óvónő és tanítónőképzővel, polgári iskolával, polgári iskolai tanárnőketképző-intézettel és leánygimnáziummal bővült hatalmas iskolatelepülés lett. — De gyorsan szaporodtak és izmosodtak a fiókházak a leányintézetek is, — az elsők között 1865-ben az esztergomvizivárosi zárda is megtárta kapuit —, s végül Amerika és Kína is munkatere lett a küldetés sugallatára hallgató magyar szerzetesnőknek. S ma, az alapítás százados fordulóján hetvennyolc házban 118 nevelő és 29 szociális intézetben ezerkétszáz nővér vezet több mint húszezer gondozottat a tudás és egészség útján, a Mindenható ösvényein. Nevelnek és ápolnak, a tudás világosságát és a jellem erejét ültetik női szívekbe ők, a szegényen is mosolygó gazdagok, a könnyeket letörlő vigasztalás, a sebeket kötöző jóság magyar hősnői. Iskoláik immár száz esztendeje érlelő és forrongó katlanai a magyar lelkiségnek. Bennök öt nemzedék leányai kapták meg azokat a szellemi és