Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1941

43 Rövid idö múlva újra a hősök terén álltunk. Búcsúztattunk újra. Eskühöz emelkedtek a kezek az ég felé, s a kemény férfiak bátran mondták az eskü szent szavait. Megesküdtek, hogy életüket és vérüket adják a magyar hazáért, a magyar népért, a magyar földért. S mi, a nemzetiszínű szalaggal átkötött hófehér kartonlapon a drága niagyar föld egy picike darabját adtuk át nekik, s szinte könyörögve kiáltott feléjük a felírás: „Védjétek meg a drága magyar földet!" S amint a napsütésben esküre emelt kézzel keményen álltak ott a Hősök terén, mindnyájan éreztük, hogy teljesíteni fogják híven kötelességüket. A kartonlap mellé szentképet adtunk a bánatimával, hogy haláluk pillanatában megenyhülve, a bánat szavaitól megtisztulva léphessenek az örök Bíró elé. Díszmagyaros lányok virágot osztottak a katonáknak, úgy, hogy mikor elindultak, valóságos virágerdö indult útnak. Minde'n szem megnedvesült, s úgy tekintett a kaszárnya felé lassan elvonuló katonák után. Este már Oroszország végtelenjei felé vitte őket a robogó katonavonat. Június 15-én, amikor a nagyszünidő már integetett felénk, mégegyszer búcsúztattunk 360 drága magyar testvért, azzal a hö kívánsággal, hogy mielőbb hozzák haza a magyar győzelem babérját, a béke olajágát. A mai helyzet mostoha viszonyait hamar megszoktuk, mert megtanultunk minden áldozatot, minden lemondást a haza oltárára helyezve felajánlani egy nagy, szent célra, a békéért. Megtanultunk lemondani, s ha kellett, zsebpénzt, időt, erőt, munkát, mindent áldozatul hozni könnyű, vidám lélekkel, mosolygós ajkkal, mert megértettük, hogy csak az áldozatokban megtisztult, lemondani tudó lelkek fehér galambja hozza el a béke várva-várt olajágát. Virágfakasztó enyhe idejével lassan megérkezett a május. Hirtelen virágbaboí ult az egész természet, s a májusi litániákon a tömjénfüsttel és virágillattal együtt száll buzgó könyörgésünk a Magyarok Nagyasszonyához, hogy terjessze ránk védő palástját, óvja meg e sokat szenvedett magyar népet a pusztulástól. És imánk nem szűnt meg ostromolni iiz egek Urát, s hisszük törhetetlen hittel, mint az orosz mezőn küzdő magyai- honvédek is, hogy a jó Isten megsegít bennünket és meghozza a szebb magyar jövendőt!" Zalán Katalin VII. o. t. Ertelmilnevelés. A gimnázium oktató munkájában elsőrendű szerepe van az értelem nevelésének, mert ettől függ, hogy milyen szellemi felkészültséggel, lelki tartalommal bocsátjuk az élet útjára növendékeinket. Az oktatás, lakonikus rövidséggel jelöli meg feladatát: tárgyi, alaki képzés. A tanár ügyességétől függ, mennyire tud e két feladatnak egyforma jelentőséget adni akkor, amikor növendékeit észcsiszoló munkába állítja, mikor cselekvőképességeiket fejleszti, mikor önálló, tettrekész embereket akar belőlük alakítani. A középiskolának célja nem csupán a fogalmi tudás nyújtása, épen ezért nem is tudunk növendékeinknek megadni minden szükséges ismeretet, de kibontakoztatjuk képességeiket és rávezetjük őket arra, hogy hogyan állítsák be szellemi adottságaikat saját célkitűzéseiknek szolgálatába és hogyan tájékozódjanak a szellemi javak nagy birodalmában. Élesztjük,