Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1941

19 Jóllehet, a tanítás és nevelés volt a nővérek legfőbb feladata, mégis nagy érdemeket szereztek a betegápolás terén is. Strasser Xavéria főnöknőt Ferenc József királyunk 1856-ban arany érdemkereszttel tűntette ki az 1848-as szabadságharc idején a sebesült katonák ápolásában tanúsított áldozatkészségéért. 8 ) A betegápolást már kezdettől fogva intézményesen végezték a nővérek. Ha a haza sorsa úgy kívánta, a tanítónők is a legnagyobb készséggel ápolták a sebesült katonákat. Az 1866. évi osztrák-porosz háború alkalmával Engel Emilia esztergomi főnöknőt Ferenc József király legfelsőbb elismerésében részesítette a betegápolásban tanúsított hősiességéért. Mellőzve a hasonló kitüntetésekben részesült nővérek felsorolását, csak napjainkból említjük még meg Vencsellői (Wagner) M. Hedvig főnöknőt, Baják M. Ruperta és Szűcs M. Regina nővéreket, akik 1937-ben Magyarország Főméltóságú kormányzójától a magyar vörös kereszt érdemérmét kapták. A fiókházak élén a szatmári zárda mint anyaház és irányító központ állott Magyarországnak a trianoni békekötésben történt megcsonkításáig. Ezután azonban Szatmár elszakítása miatt az ott székelő főelőljáróság nem tudott gondoskodni a nővérek utánpótlásáról, különösen a magyar tanítónők kiképeztetéséről. Ezért elkerülhetetlenül szükségessé vált az anyaország területén külön noviciátus felállítása. Erre centrális helyzeténél fogva és a széleslátókörű Benkő M. Szeréna főnöknő kitűnő vezetése révén legalkalmasabbnak bizonyult az Esztergom-vízivárosi zárda. Ezt látva Csernoch "János hercegprímás, 1923-ban szabályszerűen felállította a magyar vikáriátust és noviciátust, amely 1937-ben tartománnyá alakult és fennáll jelenleg is Bolgárfalvi M. Alerina tartomán vfőnöknő vezetése alatt. Rozsnyón már előbb megalakult a tartomány és így a kongregáció a megcsonkított haza sorsközösségét vállalva, három részre szakadt. Lélekben és szellemben azonban nem történt szakadás. Az idegen iga alá kénvszerített szatmári nővérek magyarsága nem a szalmaláng fellobbanása volt, hanem az áldozatkész, a hazáért és nemzeti fii esetlenségért szenvedni tudó hazaszeretet. Ezt bebizonvították a keserű húsz esztendő alatt, melynek minden szenvedését mint nemzeti bűneinkért való engesztelést ajánlották fel a magyarok Istenének. Bebizonvították a budapesti eucharisztikus kongresszuson is, amikor nagyobb kívánságuk, fontosabb kérésük az egek Urától és a magyarok Nagyaszszonyától nem volt, mint hogy ,,A földet, a drága magyar földet add vissza nékünk jó Anyánk." Bebizonyították akkor is, amikor a várva-várt felszabadulás boldog pillanata elérkezett. A nagy örömet egy kis áldozattal tették igazán lelkivé és egyben a magyar katonák iránti szeretetüket és s.) Knauz Nándor i. m. 184. 1.