Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940

34 bennünket azon az úton, amely a szentistváni Magyarország területi integritásának helyreállításához vezet. Azokat a 'kötelességeket, amelyeket ez a területi és nagymérvű nemzetiségi gyarapodás a tanárságra és a növendékekre ró, az igazgató az alakuló konferencián és az ünnepélyes évnyitón mondott beszédében vázolta. Ezek: fokozottabb munka, kötelességteljesítés, hogy kultúrfölényünk hódító erejével nem magyar nyelven beszélő testvéreinket megnyerjük, belekapcsoljuk a szentistváni Magyarország kulturális és gazdasági érdekközösségébe. Növendékeink nemcsak az 1542/1940-41. sz. kir. főigazgatói felhívásra, hanem szívük sugallatára is hallgatva, a felszabadult Szatmárnémetinek az Irgalmas Nővérek vezetése alatt álló leánygimnáziumát testvérintézetükké fogadták, neki díszes nemzeti zászót küldtek és a hazafias érzést szító, erősítő iiodaltni értékű olvasmányokat. Azokat a nevelő momentumokat, amelyeket eseményekben, váratlan, meglepő fordulatokban, megrázkódtatásokban gazdag napjaink elénktárnak, iparkodtunk növendékeinknek a jövőre való előkészítésére felhasználni. Iparkodtunk rávenni őket arra, hogy ne nyárspolgári, a filiszter lélek tétlenségével, aggódó töprengésével, ne is valami alacsonyabbrendüség energiátölő érzelmire valló, eddigi privilégiumainkat, kényelmünket féltő, érte aggódó remegéssel nézzék napjaink forrongó, erjedő, kavargó világkaoszát, hanem a nagy, történelmi időkhöz illő, nagy, emelkedett lélek elszántságával, eltökéltségével, és éleslátásával, amely a forrongó kaoszban is meg tudja, meg akarja látni egy alakuló, bontakozó új, szebb, tisztultabb világ halványan derengő körvonalait. . . A döbbenet gyászával gyászoltuk meg a sötét magyar sorsnak tragikus hirtelenségével elhunyt Teleki Pált, a miniszterelnököt és a volt kultuszminisztert. Gyászoltuk benne a gondviselésszerű államférfit, a nagy tudóst, a kristálytiszta jellemű férfit, a magyar nemzetnek szóval, tetteivel és példájával nevelő tanítóját. Nem a tehetetlen gyász letargiájával, hanem azzal az elhatározással, hogy mi, magyar pedagógusok, nevelőoktatók, és növendékeink nem leszünk méltatlanok ahhoz a nagy örökséghez, amelyet Teleki Pál hagyott reánk. Vállaljuk a kötelességet, amelyet példája reánk ró, és a romok között az ő hitével, reményével, lankadatlan munkaerejével, a magyar földnek és fajnak teleki-páli-szeretetével, szóval, tettel és példaadással teljesítjük a magyarságunk reánk rótta kötelességeinket. A feltámadás ünnepe feltámadást jelentett a magyarságnak is. Kormányzó Ürunk parancsára honvédeink megindultak az ezeréves déli határokra. Es a magyar honvédség fergeteges, diadalmas, minden ellenállást letörő lendülete visszaszerezte a Délvidéknek egy részét, és ezzel ismét százezernyi magyar testvérünk egyesült az anyaországgal. Magyar szívünk testvérszeretetének gyászos hálájával emlékeztünk meg a diadalmas harcnak hősi halottairól. Imádságos szívünk hálájával mondtunk köszönetet a Mindenhatónak, hogy a