Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940

21 nedékiil szolgált volna számára. A vallásos érzésnek anyja elültette csíráit nem öntözte termékeny életnedvekkel, a tanítóképző pedig nem mélyítette el vallásosságát. Fiatal tanítóskodásának idejéből az istenes, vallásos gondolkodásnak szép emlékeit hagyta ránk irataiban, mégis, nem a mély vallásosságból fakadó istenszeretet és istenhit volt az, ami szerencsétlen házassága után, keserű küz.ielmekben hányódó leltkét vigasztalta volna, s visszatartotta volna az öngyilKosság gondolatától. „Ennek a házasságnak vagy válás, vagy öngyilkosság lesz a vége", so. írja naplójában. Maga is tépelődött, hogy mi az az erő, mely .•í lépéstől visszatartja. „. . .gyávaság-e, vagy feltámadó erő, vagy talán az eleterő?" 6

1. Végül megállapítja, hogy az édesanyja: „Valahányszor öngyilkossági vágy rohant meg, mindig az ő kétségbeesett arcára gondoltam." 6

2Az öngyilkosság gondolatával elég sokat viaskodó regényhőseit is csak ez a gondolat tartja vissza a haláltól. Elfelejtik mesterükkel együtt, hogy a teremtmény legtöbbször akarat bulkásin át jut el a gyászos és sok könnyet előidéző hínárba, melyből egyetlen öböl felé, az Isten felé vitorlázva találhat csak megnyugtató menedéket. Sík mondja róla: „A katolicizmus dogmatikája. . . úgy, amint az ő lelkében kialakult, nem elégítette ki teljesen. A katolicizmus neki elsősorban a lelkében élő Krisztus volt. A katolikus hitrendszerről mélyebb és egészen szabatos fogalmakra nem jutott. Idevonatkozó gondolatai mindvégig magukon viselik az autodidakta fél-értésnek jegyét. Hol gyermekkori felfogással értelmezett kiskorú gondolatok csökevényei, hol a diszharmonikus 'korszakában olvasott népszerű atheista tudomány laposságainak visszajáró emlékei, hol meg találomra felütött negyed és tizedrangú hittani munkák sekélyes fogalmazásai nehezítették számára az elmélyedést. így érhető, hogy még legérettebb munkáiban is, még papok ajkára adott nyilatkozatokban is találkozunk katolikus hittételeknek teljes félreértésével. így válik érthetővé, hogy a dogmát, melynek igazi mivoltát nem értette meg, szűknek érezte: „A dogmák lélektelenek. Körül van kerítve minden telek. Az én vallásom határtalan." 6

3- •— Nézzük, hogyan véldkedik Gárdonyi a katolikus Egyháznak oly fontos és sokat vitatott kérdéséről, a házasságról. — Az Egyház előtt a házasság szentség, felbonthatatlan szentség, melyet csak a halál keze bonthat fel. Gárdonyi ezt a szentséget nagyon is elhamarkodva, kellő megfontolás nélkül, szívének megvizsgálása nélkül, a jövőre való komoly előregondolás nélkül, pusztán anyagi okokból, ballépésszerűen vette fel, nem gondolva meg, hogy Isten előtt is mily felelősségteljes e lépése. Ezért lett számára a házasság a leggonoszabb szerződés, a boldogtalanságot szentesítő szentség. Érezte, hogy saját maga boldogtalanságának, szenvedésének oka: „Semmiféle bűnt nem büntet annyira az Isten, mint azt, amelyet az ember a saját szíve ellen követ el", írja. (Földre néző szem.) s menekülni próbálna szenvedéseitől. 1894-ben így ír Szabolcska Mihálynak: „Hogyan megy nálatok fiz elválás? Ha valami egyszerűen megy és birható költségekkel, ugyan adj tk-