Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940
19 rébol és eíöntött egy-egy országot. Rengeteg bolyóngás után egy olyan óriásnoz érkezett, ki a napot tartotta, kihez képest ő csak parányi porszem volt. Ez azt vallotta, hogy ő csak a legparányibb szolgája Istennek. S arra a kérdésre pedig, hogy mekkora az Isten, csak ennyit tudott felelni: „Nem tudom." Szilárd istenhite maga után vonja a túlvilági életbe és annak boldogságába vetett hitét is, most már látja az élet értelmét, „mert lehetetlen az. . . , írja Szabolcskának, — hogy az élet célja a halál legyen." 53. ezt a hitet csak szenvedéseinek árán 'nyerheti el a bűnös ember. „A sárba tévedt kócsag is fehérre mossa tollát, mielőtt hazatérne, s így száll az égbe hófehér ruhában. . . az ember mosdik könnye harmatában." 5 4Mintha a reinkarnációs gondolkodás nélkül is megértené itt a szenvedés értékét, mellyel as irgalmas Isten azért látogatja meg az emberéket, hogy az iránta való tiszta szeretetből elviselt szenvedésekkel magához méltókká tegye őket. Hite sziklaszilárddá fokozódik, amikor a halottakat feltámasztó Úr Jézusra gondol: „Ha ránk is így szakad a fájdalom, Szerettünket látva a gyászpadon, S kiáltjuk: Nincs már, nincs aki megmentsen, Törjön át Jézus szava a bús csenden: Ne félj, csak higyj." 55. Ö, ki atheizmusában Szabolcskához írt levelében tagadja azt, hogy még Istennel élő, vallásos embereket is meg lehetne vigasztalni szeretteik koporsójánál az Isten nevével, szilárd istenhitében balzsamot tud csepegtetni a gyermekét vesztett édesanya fájó sebére: De majd ha szűnik lelke vihara, Mondja ki e szót térden: Mi Atyánk! S nézzen az égre. Csillagok raja Ragyog örökös fénnyel mireánk. S érezni fogja Isten szellemét, Érezni fején atyai kezét. S hallani fog egy halk hangot az éjben: — Anyám, ne búsulj értem!" — 5 6Mert „csak azt látom, írja Szabolcskának, — hogy a léleknek nagyobb ereje a szeretet, mint az értelem. Lehetetlen, hogy ez a szeretet, mely a fiút az anyjával egybeköti, porrá váljon a porral."
