Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940

18 ember, sehol semmi nyoma, hogy a természet valóban meghatotta volna oket." 4!). Nemcsak a természetben, hanem a fejlődő emberi életben is Isten létének gyönyörű bizonyítékát látja. „Ha nem volna semmi hit a földön, ha a, Isten neve és fogalma nem sugárzott volna soha erre a földi világra, az első gyermek magával hozná azt születésében és átadná azt az anya lelkének. Hitetlen férfi volt és lesz mindig, de hitetlen anya az nem volt és nem is lesz sohasem." (A vízenjáró lélek.) A legtisztább pillanatokban Krisztus-hite, Krisztus-szeretete öntötte el e költő valóját. Ez lengi át legmagasztosabb verseit, fenséges hangú, vallásos költeményeit. „Krisztusi hite bájos hangú legendákban megnyugtató képeket varázsol elénk. Krisztus álmában, amikor a pálmafa, az olajfa, a kormánypálcát utánzó nád, a tüske szúrós ágai, a keresztfává alakuló tölgy, a szent sírt befutó borostyán és a sír körül nyíló virágok szánják-bánják, hogy eszközei és tanúi kénytelenek lenni a kereszthalálnak: megérti fájdalmukat az, kiéri zokognak: „Fölkél az Ür. S a kis csapat indul a szent város felé. Az Ür előbb mindkét kezét áldásadóan felemelé: Nézzétek — szól — a harmatot, Mint könnyek ezre úgy ragyog." so. Gárdonyit lebilincselte Krisztus önzetlen szeretete. 1886-ban, mikor sokat szenvedett szerencsétlen házassága miatt, ezt jegyzi fel: „Szeretet nélkül oly üres a szív, oly üres a világ. Sokszor naphosszat kóborlok, magam sem tudom miért, pedig talán azért, mert keresem a szeretetet. Önzetlenül csak egy ember szeretett, Krisztus. Elszédülök, ha rátekintek a keresztfára." 5

1Mélységes Krisztus-hitét Arany-tömjén-mirha c. novellagyűjteményében, a börtönben sínylődő és őrével beszélgető Péter ajkára adja: „Gondolod, hogy én, aki három éven át éltem mellette, nem ismertem meg őt teljesen? Gondolod, hogy egy kedves senkiért százak és ezrek képesek a vérpadra lépni, csak azért, mert ő szépen taníott? Gondolod, hogy meghalnék érte? Egy kedves emberért? Egy kedves álmodozóért? Egy kedves ingadozóért? Egy kétséges teóriáért? Olyan bolond embernek tartasz engem?" (Vérbizonyság.) Gárdonyi gondolkozik Isten nagyságáról és e nagyság felfoghatatlanságáról gyermekeknek is érthető módon szól. Az utolsó óriás* 5

2- című novellájában már ismert eredményre jutva: ignoramus et ignorabimus. Az óriás, ki Istent tartotta nagyapjának, elindult őt fölkeresni. Ez az óriás oly hatalmas volt, hogy a felhők alig értek bokájáig, mikor fürdött a tenger kicsapott med-