Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1939

18 tézménye van, ahol a leányok fejleszthetik a női és ahyai hivatásukkal kapcsolatos képességeiket. Kezdve az oltárdíszítésen, iskolai ünnepélyeken, szegény gyermekek segítésén át elég alkalom van arra, hogy a leányok ízlése, vallásossága érlelődjék, gyakorlati ismereteik és képességeik gyarapodjanak, szociális kötelességérzetükben gyarapodjanak. Ezen elvek szem előtt tartásával megfelelhetünk annak a nehéz feladatnak, melyet a leánynevelés komoly munkája ró ránk. Az ifjúság nevelése nem könnyű és felelősség nélküli feladat, hanem nehéz, minden erőt megfeszítő munka; érezték ezt a pogány rómaiak és azt mondták: „querri dii odere paedagogum fecere." Keresztény szempontból azonban a legmagasztosabb munka, ami elképzelhető, mert részt vesz Istennek teremtő, gondviselő, megváltó és az embereket megszentelő munkájában. A nevelés a látható világ legnemesebb, örök értéket magában hordó teremtményének kiképzése, Isten képének kialakítása. Aranyszájú szent János azt mondja: Minden festőnél, szobrásznál, vagy bármely más művésznél többre értékelem azt, aki a gyermeklélek kialakításához ért, mert a festő és szobrász élettelen, dolgot alkot, a bölcs nevelő azonban élő remekmüvet állít elő, melyben Isten és az ember szeme gyönyörködik. A nevelés megalapozza a növendék földi és örök boldogságát, megalapozza azt a végtelen áldást, mely egy jól neveltről egész generációra árad. Aki egy gyermeket megment, megment egy egész nemzetet. A nevelés a legnemesebb nemzeti, legbiztosabb államfenntartó munka. Fundamentum totius rei publicae est recta inventutis educatio. A Szentírás a legnemesebb örömöket a világon és a legbőségesebb jutalmat az örökkévalóságban a jó nevelőknek helyezi kilátásba, amikor azt mondja: Akik sokat oktattak az igazságra, ragyogni fognak, mint a csillagok örök időkre.