Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1938

5 költőt: .. . gyermek vagyok, gyermek lettem újra . . .", csak így találjuk meg az utat a gyermek szívéhez. Ne féljünk attól, hogy ez a leereszkedés árt tekintélyünknek. Tekintély kell, tekintély nélkül nincs tisztelet, tisztelet nélkül nincs nevelés. De ne alapozzuk tekintélyünket az „oderint dum metuant"-ra. Ne lásson a gyermek nevelőjében csak „feljebbvalót", hanem anyai jóbarátot is. Minél inkább közelíti meg a nevelő a jó szülőt — az isteni gondviselés ideális pedagógusát — annál szilárdabb lesz tekintélye. Krisztus és a jó szülő is leereszkedik a gyermekhez és mégsem szenved csorbát tekintélye. Van egy korszak az ifjúság életében, amikor különösen szükség van megértő bánásmódra és okos anyai szeretetre, ez a forrongás, az alakulás, a kiérés ideje. A serdülő embernek teste, de lelke is új vonásokat vesz fel. Csapongó képzelete kalandos terveket sző, szivét az érzékiség hullámai környékezik, nevelőjével szemben zárkózott, bizalmatlan lesz, hitében a hidegség, kétkedés kísérti. A serdülőket ezért fokozott szeretettel és jóakaró megértéssel kell körülvennünk és ügyelnünk kell arra, hogy a forrongó must borrá forrja ki magát. A szeretet pedagógiája nem lát minden gyermekcsínyben rosszakaratot, de nem is akar mindent elnézni. Jellemet csak következetes komolysággal lehet nevelni. Vannak hibák, amelyekért keményen kell büntetni. A büntetés lehel megszégyenítő, de sohasem lealázó, megtorló, mert ez elhidegít és nem javít. A büntetés legyen kiengesztelő jellgű és felemelő, a gyermek egyéniségéhez mért. Büntessünk megfontoltan célszerűen. A pillanatnyilag szeszélyből származó büntetést a gyermek igazságtalanságnak tartja és lélekben ellene szegül. Láttassuk be a gyermekkel hibáját, érezze, hogy a törvényen ejtett sérelmei jóvá kell tennie, a törvényhozónak okozott fájdalmat ki kell engesztelnie. Ha a gyermek értékeli szeretetünket, szeretetünk megvonása, közömbös viselkedésünk, a bűnös mellőzése már érzékeny, nevelőhatású büntetés lesz. Kövessük a büntetésben Szent Benedek arany reguláját: Fenyítsünk óvatosan, hogy a rozsda dörzsölése közben el ne törjük a vázát. 2. A bontakozó élet másik tényezője a belső önálló növekedés. A kertész ápolhatja, öntözheti a fát, de tönkreteszi, ha a növekedést erőlteti. A nevelőnek is fel kell ébresztenie, fejlesztenie a gyermek lelkében szunnyadó jó hajlamot, tehetséget, de munkája csak akkor lesz eredményes, ha eléri, hogy buzdítására, indítására a gyermek belső őszinte igennel felel. A gyermek lelke olyan, mint az érzékeny lemez, fényre és árnyékra, jó és rosszra egyaránt fogékony. Vigyázzunk tehát, hogy a gyermek lelkében ne kapcsolódjanak a vallási és ájtatossági gyakorlatok a kellemetlennek, kényszernek az érzésével. Don Boscóról olvastam, hogy nem volt híve azoknak a miséknek, melyeket szürke csendben tartottak, de ragaszkodott a közös és hangos imádsággal^ és énekkel kísért szent misékhez. Kerülte az alkalmatlan és hosszú gyakorlatokat, melyek a fáradtság érzését vonták maguk után. Szerette a rövid, de annál tömörebb teljesítményeket, istentiszteleteket, az eleven és emelkedett hangú oktatásokat, a zenével és virággal színessé tett szertartásokat. (Don Boscó nevelési mód-