Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1938

32 Esztergom történeti muitjdiiak emlékeivel és művészi alkotásaival bőséges alkalmat szolgáltat ismeretszerzésre, művészi élvezetre; ezt a kedvező alkalmat ki is használtuk. így szeptember 28-án a VI. oszt. a város renaissance épületeit, domborműveit figyelte meg; szeptember 17—19-én a Régiségtani Múzeumban folytatott történeti tanulmányt a IV—V—VI. oszt; március 24-én a Szent Anna templomot 31-én a bazilika oszlopcsarnokát szemlélte a IV. oszt; a Keresztény Múzeumot április 12-én és 29-én a VI. oszt.; május 11-én a III. oszt. növendékei látogatták meg. Természetrajzi ismereteiket a lehetőség szerint a szabadban, közvetlen megfigyelés alapján szerezték a növendékek. Október 26-án a VI. oszt. növényt gyűjtött a Vaskapunál; április 25-én kőzettani megfigyelést végeztek a Szent Tamás hegyen. Április 25-én az V. oszt. növendékei a Petz-féle vasgyárban a vasöntést szemlélték. Egészségtani tanulmány szempontjából keresték fel a VII. oszt. növendékei a Stefánia Gyermekvédő Egyesület helyi fiókját, ahol a csecsemőápolásból szereztek ismeretet közvetlen megfigyelés alapján. Budapestre háromszor vezettünk egy-egy napos kirándulást. A IV. oszt. május 9-én megtekintette Aquincumot, a Nemzeti Múzeum ásványtárát, a Nemzeti Színházban Fazekas Mihály Ludas Matyi-ját. A II. és III. osztály június 10-én rendezte budapesti kirándulását, amelyet Starkabaner Olga III. o. t. a következőképen dolgozott fel: Ragyogó, verőfényes napsugárban sétálunk a Duna partján. Mindenki kezében könyv van, mindenki tanul, mert fél a következő órától; a II. és III. osztály ellenben nagyon víg. Itt-ott összedugják buksi fejüket és valamiről nagyon vigan csevegnek. Vájjon miről tárgyalhatnak, talán az előző órák nagyszerű élményéről? Dehogyis! Holnap, azaz szombaton remek kirándulást tesznek, oda, ahová sok gyermek már nagyon régen vágyott, különösen -pedig felvidéki társnőink szíve húz erre a helyre; Magyarország fővárosába: Budapestre. Mindegyikünk már hajnalban fenn volt. Az álom kirepült szemünkből és izgatottan csomagoltunk. A vonat nagy püfékeléssel és füstöléssel útnak indul velünk, mi pedig énekelünk és a jókedvünknek vége-hossza nincs. A Nyugati-pályaudvarnál, mindannyiunk szive megdobban és nagyon boldogok vagyunk. Végig megyünk a Főváros utcáin. Jaj, de sok szép is van itt! Az a rengeteg kirakat, ami ott van! Mind tömve van szebbnél szebb áruval. A villamosok zakatolnak, az autók száguldva rohannak tova. Az autóbuszok is megjelennek egy-két utassal. Elérkezünk az Andrássy-útra, ez a rész csodálatos, már nincsenek villamosok, sem üzletek, csak azok a gyönyörű emeletes házak szebbnél-szebb díszítéssel és a nagy kertekkel. Az út végén van a Hősök-tere. A szobor előtt a hősök tiszteletére hazafias énekeket énekeltünk. A Hősök-teréről a városligetbe érkezünk. Megnézzük a Jáki templom kapuzatát, majd Vajdahunyad várában gyönyörködtünk. Ez a mezőgazdasági múzeum. Különféle osztályok vannak: az erdészet, halászat, vadászat, méhészet, a földmüvelés stb. Az erdészetnél gyönyörű szarvasagancsok díszítik a bejáratot, majd kicsiben láthatók a fák gondozási módja és végül a fák kidolgozva. Ezek mind oly gyönyörűek, hogy örökre emlékezetünkbe vértük. Innen az állatkertbe mentünk. Itt ebédeltünk zöldelő fák és madárcsicsergés kö-