Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1938

17 le menyből merített nagy lelki erővel türelemre, önuralomra, mersékletre, fegyelmezettségre buzdítva a növendékeket ebben az izgalmas, feszült várakozásban is teljesítette kötelességét, folytatta az oktatás munkáját. Már-már elfásult a lelkünk a várakozásban, amikor 1938. november 2-ának, halottak napjának csöndes merengő borújában belehullottak a Magyar Húsvétnak feltámadást hirdető, győzelmes harangszavai. A Trianonban reánk rakott bilincsek egy része a bécsi döntő bíróság szavára csörömpölve hullott le, és lehetővé vált a Felvidék magyarlakta részének, a Nagyságos Vezérlő Fejedelem dicső városával Kassával való visszatérése. Ne keressük, ne kutassuk, hogy vájjon a néprajzi elvnek rideg és merev keresztülvitele és érvényesítése a határok megvonásánál, megfelel-e a mi ezer éves hagyományainknak, ezer év szenvedéseiben vérrel, vassal megvédett történelmi határainkhoz való jogainknak? Csak a hála égjen és lángoljon bennünk, hála a Mindenható kegyes gondviselése iránt, hogy megelégelte a magyarság húszéves gyötrő szenvedéseit, és ebben a húsz éves bús, reménytelen magyar éjtszakában felgyújtotta a remény mécsesét. A költő szavai váltak most is valóra:... „bűneink miatt gyúlt harag kebledben..." Sújtó villámok cikáztak a dörgő fellegekben. Megérdemeltük. Csak gondoljunk végig a 90-es évek, a 900-as évek első tizedének történetén ... De mint annyiszor ezer éves történetünk folyamán, az isteni Gondviselés most is megszánta ezt a bűnei miatt sújtott, multat és jövőt már megszenvedett magyart, s feléje nyújtotta védő karját.. Hála legyen érte az isteni Gondviselésnek! S a hála mellett szelíden, félénken gyúljon fel szivünkben a remény is. Bizzunk az isteni Gondviselésben, hogy ez csak kezdet. Védő karja tovább vezet bennünket majd az igazság, és ezer éves jogaink végső, teljes győzedelme útján ... 1 Abba az ünneplésbe, amely a Felvidék magyarlakta részeinek visszakapcsolásával országszerte fellángolt, intézetünk is belekapcsolódott. Iparkodtunk növendékeink lelkében elmélyíteni az erős, mély hazafias érzést, nemzetünk jobb jövőjébe vetett hitet, bizalmat fokozni, ráeszméltetni arra őket, hogy az egyesek és nemzetek, a népek nagy közösségében is az igazság — előbb vagy utóbb, diadalt arat. .. ! A lezajlott események erkölcsi és nemzeti érzést formáló erőit minden adandó alkalommal felhasználtuk. Ráeszméltettük növendékeinket arra, hogy az igazságtalanság, erőszak, túlerő, teljes, végleges diadalt sohasem arathat. Győztes mindig az igazság, amely felett ott őrködik, ott vigyáz, ott virraszt a minden igazság, jog örök forrása: Isten .. . ! A magyar Feltámadás nyomán támadt lángoló lelkesedés is gátlója volt egy ideig a tanítás nyugodt, szerves menetelének. A tanári kar lassam ráeszméltette a növendékeket, hogy az igazi honszeretet az, amely a kétség, a bizonytalanság, a csüggedés, vagy a lelkes öröm, a valóra vált remény boldog-