Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1938

11 Évzáró beszéd. Kedves Növendékek! Rég nem szóltam Hozzátok igy együttesen és összeségben. Talán három esztendeje már, a záró-ünnepélyen, amelyet Liszt Ferenc emlékének szenteltetek. Három hosszú esztendő telt el azóta. Én hallgattam. De ez a hallgatás nem a nemtörődömségnek volt a jele. Hallgattam és figyeltelek Benneteket. Úgy gondoltam, zárdaiskolában az igazgatónak nem kell sokat beszélnie. Elég, ha a háttérben marad. Megfigyel és irányít. Hallgattam, figyeltem és vártam. Vártam, hogy a sok beszéd és programmadás után, amit éveken át tettein, kedves jó Szüleitek közelednek hozzám, hogy megbeszéljük, hogyan és miként lehetne megvalósítható az a programm, amelyet adtam, hogyan s miként lehetne elérhető az a cél, amelyet nevelő-oktató munkánk elé kitűztem. De ez elmaradt. S ha jöttek is hozzám Kedves jó Szüleitek, ez legtöbbször csak akkor történt — mint a mult évi Értesítőben is megírtam, ha baj volt veletek, s akkor sem azért, hogy a baj okát keressük és közös jóindulattal és szeretettel megszüntessük, hanem csak azért, hogy nem tanulástok és nem jó viselkedéstek ellenére is igazgatói hatalmi szóval biztosítsam számotokra a jó jegyet. Most hát megint megszólalok. Miként az előbbi években a záróünnepélyen most sem arról szólok Hozzátok, hogy miként viselkedjtek a vakációban. Tudomásom szerint erre vonatkozólag már kaptatok utasítást, irányítást, sok jó tanácsot a Főtisztelendő Hittanár Úrtól és a Tisztelendő Osztályfőktől. Másról akarok én beszélni. Nem is arról beszélek, mint az előző években, az eszményről, amelyre lelketeket, egész egyéniségteket formálni kellene, hanem arról, milyenek vagytok és milyen messze álltok még mindig attól a keresztény magyar női eszménytől, amelyet annyiszor állítottam Elétek. Csak kettőről szólok: kötelességteljesítéstekről, munkátokról, és magaviseletetekről! Munka, kötelességteljesítés . . . Nehéz dolog. De kitérni előle nem lehet. Az Élet velejárója ez: Arcod verítékével eszed a kenyeret. De ez teszi széppé az életet, ez ad neki értéket. Tevékenység — munka — teszi az embert boldoggá — mondja Goethe, — hasznossá a fáradságos évek tesznek — olvassuk KeAz intézet záróünnepélyén elmondotta az igazgató,