Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1937

XI. Internátus. Az Érseki Nőnevelő Intézet iskolaháza, a vele kapcsolatos háromtagú internátussal, a Dunaparton emelkedik, a Várhegy tövében. Itt, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek szerzetházában adunk otthont növendékeinknek. Az év elején az ország különböző vidékeiről, sőt még a cseh megszállt területről és Erdélyből is 110 leánygyermeket fogadott az intézet elöljárósága meleg szeretettel és azzal a minden jót akaró tudattal, hogy mindene akar lenni a családi körből kikerült emberpalántának. A bentlakó növendékek évről-évre gyarapodó száma, amely a három internátus közül csak a leánygimnáziumé, mutatja, hogy a szülők szívesen hozzák leányaikat a szépfekvésű és jólevegőjű Esztergomba. Előnyére van a szülőknek az a körülmény is, hogy a növendékek fiútestvéreikkel egy városban lehetnek, akik a ferences atyák kollégiumában folytatják gimnáziumi tanulmányaikat. Az internátus a Szerzetünk szellemét tükrözi vissza: minden vonalon az egyszerűség uralkodik. Első helyen említjük a bentlakó növendék legkedvesebb helyét: a zárdatemplomot, ahova nemcsak bánatos, szorongó és aggódó szívét, hanem mosolygó, életkedvet sugárzó lelkét is elviszi. A távozó növendék legszebb és leggazdagabb emléke marad. A házirend szerint — a nagyon hideg téli napokat kivéve — naponta szentmisét hallgatnak a növendékek. Gyóntatójuk és lelkivezetőjiik dr. Gigler Károly spirituális úr és Horváth Miklós hittanár úr voltak, akiknek Isten után első helyen köszönjük azt a buzgó

r és mély lelkiséget, amely tömegesen vitte növendékeinket naponta az Úr asztalához a szentáldozásban. A jó Isten fizesse meg fáradhatatlan és áldozatos munkájukat. Itt mondunk köszönetet vitéz Ronkay Antal vicerektor úrnak fáradhatatlan jóságáért a szentmise bemutatásában. Az internátusban szerzetestanáraik vezetése alatt csoportosulnak a különböző iskolatípusok: elemi, polgári leányiskola, tanítónőképző,