Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

38 vasárnap mégis gyönyörű idő volt. Vidáman, boldog kilátással a másnapi szünetre, indult a tekintélyes számú gimnazista csapat a pályaudvarra. Bár még kora reggel volt, senki sem volt álmos, még a kis elsősök is vitézül nyitva tartották szemüket és izgatottan néztek a nap élményei elé. Vidám társalgás közben gyorsan elmúlt az idő. Észre sem vettük és már meg is érkeztünk Győrbe. Gyorsan és vígan szálltunk le a vonatról és álltunk fel négyessorokba. Zenekiséreltel vonultunk az országzászló elé, ahol a himnusz eléneklése után Dr. Hóka Imre esztergom-vizivárosi plébános úr mondott üdvözlő beszédet a győriekhez. Összehasonlította Győrt és Esztergomot, megállapította azt a fájdalmas tényt, hogy mindkettő határváros. Mi is mély együttérzéssel gondoltunk hőnszeretett hazánk elszakított területeire és mindegyikünk szívemélyéből buzgó fohász szállt fel a Mennybelihez áldott hazánkért. Az országzászlótól diszmenetben vonultunk a gr. Apponyi Albert leánygimnáziumba cserkészek és diákleányok vezetésével. Megtekintettük a gimnázium egyes helyiségeit, majd Győr városát. A püspöki várnál gyönyörködtünk a szép kilátásban, mely a három folyóra nyílik. A székesegyházban megcsodáltuk Szt. László királyunk ereklyetartóját és buzgó imával járultunk a csodatevő Könnyező Szűzanya elé. Mindenki mély áhítattal tekintette meg azután a Karmeliták templomát, mely Magyarország egyik barokképülete. Azonban nem sok időt tölthettünk Győrben; ezért miután bőséges ebédünket a Katolikus Körben elfogyasztottuk, indultunk a pályaudvarra. Pannonhalmára kora d. u. érkeztünk. A nap forrón tüzzött le kis csapatunkra. 3A órai fárasztó gyaloglás után mégis elértük utazásunk célját, a pannonhalmi apátságot. Ott először Csenke Edit I. o. t. köszöntötte mindnyájunk nevében Méltóságos Dr. Kocsis Lénárd főigazgató urunkat első találkozásunk alkalmából, majd rövid pihenő után megtekintettük az apátságot. A kedves főtisztelendő urak nagy szívességgel mutatták meg nekünk a híres könyvtárt, a képtárt, a templomot és az apátság összes részeit. A könyvtár márványpadlóján állva csodálkozva szemléltük a rengeteg értékes könyvet, melyet ez a terem rejt és talán sok kis diák fejében megfordult az a gondolat: „Hej ha nekem ennyi könyvem lenne!" A káptalanteremben az óriás festményekre irányult a figyelmünk, melyek sz. Maurust, sz. Imrét, sz. Piacidust és sz. Benedeket ábrázolják. A félhomályos templomban meglepett minket a lépcsőzetes építés. A különböző korokban és stílusokban épült templom mégis összhangzatos egészet ad. Ötöd- és hatodosztályos tanulóink egymással versenyezve iparkodtak megállapítani művészettörténeti tudásuk segítségével, hogy a templom melyik része milyen stílusban épült. Különösen megcsodáltuk a gyönyörű, ferskókkal díszített ebédlőt, melyet azonban sajnos csak a küszöbről nézhettünk meg, mert nekünk, a „gyengébb nemnek," a szigorú klauzúra tiltja a belépést. Gyönyörködlünk az apátság árnyas kertjeiben is. Az apátság előtti térről gyönyörű kilátás nyílt a környék zöld hegyeire és mély völgyeire, melyet iparkodtunk minél jobban kiélvezni. Közben persze vége-hossza nem volt az üdvözlő lapok írásának. Az állomásra este hétkor indultunk kedves emlékekkel gazdagodva.