Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1933

31 elválni a nagy tettek színhelyétől, de ha a búcsú perce el is érkezett, kis növendékeink a lelkükbe rögzítve s fényképek által megörökítve magukkal hozták a múlt emlékeitől áthatott régi vár, a bástyafalak s a várhegy képét, amelyről a közel s távol hegyekkel koszorúzott város egész terjedelme elébük tárult. Gárdonyi sírjánál, hol a nagy írónak „csak a teste" pihen, imádkoztak azért, ki az „Egri csillagok" által már kirándulásunk előtt megismertette velünk lakóhelyét. Május 9-én a Bibliothecában nézték meg a IV. osztály tanulói a múzeumot, a híres ősnyomtatványokat, kódexeket, közöttük a Jordánszkykódexet, nemzeti szempontból a könyvtár legértékesebb kincsét. Május 29-én Klastrompusztán töltöttünk egy felejthetetlen kedves napot. A kirándulást még kedvesebbé tette azon körülmény, hogy intézetünk nagvontisztelendő Eőnöknője is velünk volt. Minden növendék résztvett ezen az iskolai kiránduláson, úgyszintén az igazgató s a tanártestület. Csévig vonattal utaztunk, innen gyalogszerrel közelítettük meg utunk céljának vadregényes vidékét. (Útközben meglátogattuk a csévi kis templomot.) A hegyek tövében, a menedékház közelében — amely a néhány perces zápor elől hirtelen védelmet nyújtott — pihenték ki a gyermekek az út fáradságát. Azonban nemsokára jókedvűen elindultak eprészni, virágot szedtek, majd ebéd után cigányzene mellett játszottak és énekeltek. Estére víg nótaszóval, a madarakkal versenyt énekelve búcsút mondtak Klastrompusztának. Szép erdei ösvényen, majd pipaccsal s búzavirággal átszőtt gabonatáblák mellett vezetett utunk hazafelé. Csévnél ismét vonatra szálltunk s a kora esti órákban Esztergomba érkeztünk. Iskolai évünk utolsó kedves kirándulását június lü-én tartottuk, mikor Visegrádig s a visszavezető útvonalon egy hajókiránduláson vettünk részt. Ide nemcsak mi jöttünk el teljes számmal, hanem zárdánk többi tanintézetei is. A vár romjait a közeledéskor s mikor már távolodtunk is, sokáig követtük tekintetünkkel; lelkünk a múltba nézett, arra a dicső korra, amely régen letűnt már s amelyet a jelen távolából nézve csak emlékeiben élhetünk át újra. Gyönyörű volt az út, tiszta deriilt-kék az ég s napsugaras a gyermekek jókedve. Hamar végére értünk a két órás hajóútnak, de kis növendékeink szivükbe zárva őrzik élményeiket s csatolják a kedves benyomásokhoz, amelyeket kirándulásaik alkalmával az egész év folyamán szereztek.