Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1932

A nemesség kötelez . . .*) A négyéves világégés megszűnte s az azt követő véresen vörös rémuralom után a nemzet megfeszítve utolsó, maradék-erejét, feleszmélt alélt állapotából és minden vonatkozásban tudtára adta mindenkinek, hogy élni akar. Egymást követték a nemzeti újjászervezés munkájában a jó gondolatok, ötletek, rendeletek, melyek közül talán akadt megmosolyogni való, de mégis megható megnyilvánulása volt a magyarság élniakarásának. Ezekből az időkből származik az a rendelkezés is, hogy minden középiskola kapjon nevet. E név természetesen csak olyan lehet, amelynek viselője kiemelkedett az emberi átlagon s vagy nemzeti vonatkozásban, vagy helyi viszonylatban, vagy pedig az egyetemes emberiség szempontjából valami nagyot alkotott S minden iskola választott nevet, védőt, eszményt, védőszentet. Az azóta keletkező iskolák már a tőlük választott névnek birtokában kezdik meg életüket, működésüket. Esztergom városának iskolái is felvették címükbe azt a nevet, melynek vagy helyi vonatkozása volt, vagy a magyarság tisztelte annak hordozóját, vagy pedig az egész emberiség iktatta tiszteltjei sorába azt, akinek nevét az iskola magáénak sajátította ki. A régi bencésgimnázium Szent Istvánnak, a honalapítónak égi oltalma alá helyezte magát, reáliskolánk Szent Imre herceg nevét választotta, egyik Benjáminunk Szent Antal égi oltalma alá helyezte iskolai munkáját, a ma ünnepet ülő iskola pedig árpádházi B. Margitnak hódol nevében. A négy iskola közül három dicső Árpádházunknak szentjét választotta címerébe. S van-e helye az országnak, amely ezt több joggal tehette volna meg, mint éppen Esztergom, melynek áldott rögét Sz. Istvánnak és Sz. Imrének lába nyoma is megszentelte azon a sok véren kívül, mely itt folyt egykoron a drága magyar Hazának védelmében. M. t. h. A középiskoláknak névvel való díszítését nem tekinthetjük, de nem is szabad pusztán szokásnak, divatnak, avagy újítási vágynak tekinteni. Sokkal többet jelent ezen eljárás, mintsem az első pillanatra gondolnók. A kis olajos mécses a nap izzó fényében csak éppen észrevéteti magát, de az éjnek sötétjében oly hálásak vagyunk neki, hogy *) Dr. Kemenes Illés c. kir. főigazgató, bencés gimn. igazgató beszéde az intézet védőszentjének. Árpádházi Boldog Margitnak ünnepén. 1*