Városi reáliskola, Esztergom, 1942
4 S éppen ezért kormányzóhelyettes urunk tragikus hirtelenségü elmúlása — legyen bár egyetemes fájdalma a nemzetnek, — de letörő csapás csak a gyengének, az erősnek ellenben csak megpróbáltatás. Reményveszteség a kishitűnek, de bizonyság és megerősödés a kemény, férfi-lélek előtt : mert az ő nemes és önfeláldozó halála tanulság minden magyar embernek, hogy az életen túl is szeretni és a halálig rendíthetetlenül kell szolgálni az ember legnagyobb földi kincsét : a hazáját. Ebben az érzésben egyesüljön tehát e város polgárságának fájdalma, gyásza és kegyelete minden magyar ember hasonló érzelmeivel és képezzen soha el nem múló, hervadhatatlan koszorút kormányzóhelyettes urunk örök nyugvóhelye felett ! Dr. Etter Jenő Esztergom város polgármestere. + DR. KEMENES ILLÉS a budapestvidébi tanker. kir. főigazgatója 1885-1943. Két évig (1931—33) volt a helybeli testvérintézet igazgatója, hat éven (1933—39) át főigazgatónk a budapestvidéki tankerületben mindaddig!' amíg az esztergomi iskolák az új komáromi tankerületbe át nem csatoltattak. Nemes kollegialitásának, fenkölt emberségének, segítő jószívének mi is részesei voltunk. Azért tesszük le szeretettel mi is az emlékezés pálmaágát korán hantolt sírjára. ,,Aki a más gyermekét szereti, előkelő lélek", mondotta egyszer nálunk a legmelegebb szívű magyar pedagógus, boldog emlékű elődje a budapestvidéki tankerület főigazgatói székében : Gaál Mózes. Kemenes Illés, az Isten tetszése szerinti pap, nagyon szerette a más gyermekét, szerette az egész magyar ifjúságot, de szerette azon túl minden embertársát is. Sokoldalú, fáradhatatlan munkásságának, sokszinű társadalmi tevékenységének ez volt legerősebb rúgó ja, ösztönzője, kimeríthetetlen erőforrása. Ahol megjelent, melegség áradt, ahol megszólalt, világosság támadt, a szív és ész nagyszerű harmóniája : az igazi magasabbrendü emberség hódította meg neki a kicsinyeket és nagyokat egyaránt. A jó Isten kedveltje volt : a fölényes intellektushoz nagy munkabírást adott meki, birtokába adta a szó hatalmát, meleg szívébe kifogyhatatlan szeretetet halmozott fel, a gyermek- és férfiszívek milliói lettek az övéi, munkásságát sikerek, magas elismerés koronázták, s legvégül a legszebb halál lett osztályrésze : áhítattal végzett szentmiséje után, szerettei körében dermedt meg nemes szíve. Emlékét a nagy magyar nevelők Paintheonja őrzi hálás szeretetünk örökzöldjétől koszorúzva. Nyugodjék békében !