Városi reáliskola, Esztergom, 1942

21 lati díj fejében. Anyagi eszközeink szerénysége miatt a gondolatot az 1919—20. tanévtől kezdődleg csak fokozatosan, néhány év alatt tudtuk megvalósitaai. A Segélykönyvtár ily mértékű kiépítésének nagy munkáját Dr. Gedeon Endre volt intézeti tanár kezdte meg, az alapok lerakása az ő érdeme. A nagy jelentőségű szociális intézmény fejlesztését az intézeti igazgató tőle telhetőleg igyekezett előmozdítani. Tankerületi kir. főigazgatónk, Gaál Mózes, hamar észrevette, milyen nagy szociális segítséget jelent az ily módon kifejlesztett Segélykönvvtár s már 1922-től kezdődően minden évi hivatalos látogatásakor dicsérőleg emlékezett meg róla. Dr. Gedeon Endre távozásával 1922—23tól kezdődően Dr. Róth János, intézetünk volt tanára vezetésével fejlődött tovább a Segélykönyvtár, majd 1931—32-től a mai napig Csathó Ernő tai-ár buzgósága fejlesztette hatalmas méretűvé és r-agy értékűvé Nem számítva ugyanis az 1919—20-tól az 1925—26. tanévekig befektetett 62,477.722.45 inflációs koronát — az 1926/27—1941/42. tanévekben ajándékokból s a könyvtári kölc«öndíjakból 29,737.53 P-t fordítottunk a segélykönyvtárra, amely az évi — sokszor igen tekintélyes —- selejtezés után is 1942. junius 30-án 4.069 drb. jó állapotban lévő tankönyvvel rendelkezett 10.510.15 P értékben. A Segítő Egylet jótevői azonban a trianoni évek alatt sem feledkeztek meg teljesen egyesületünkről s főleg az Esztergomi Takarékpénztár Rt. igazgatósága évi 50 P-s adományából s a kamatokból az elveszett tőkék szerény pótlására eddig már 1944 P gyűlt egybe. Ezen lassan felnövekedett összegek kamatai azonban ezekben az években nagyobb mértékű segélyezést még nem tettek lehetővé. Időközben — 1936. június 23-án — megalakul az intézet Volt Növendékeinek és Barátainak Szövetsége is, amely az erkölcsi cél mellett az intézet szegény tanulóinak segélyezését is tevékenységének feladatául tűzte ki. Mondhatná talán valaki, hogy ezzel feleslegessé vált a Segítő Egyesület. Nem ez a véleményünk. A Segítő Egyesületre — szerintünk — szükség van egyrészt azért, mert a folyton nehezülő gazdasági viszonyok között a segélyezés szükségessége is mind nagyobb lesz, s immár túlhaladja a Volt Növendékek Szövetségének segélyezési kereteit, hiszen a Szövetségnek ez csak másodrendű feladata. De szükségessé teszik a Segítő Egyesület működésének újra felvételét fontos pénzügyi vonatkozások is. Az 1942. évi IX. t. c. ugyanis a hadikölcsönökbe fektetett s így elértéktelenedett alapítványok részleges valorizációját rendeli el. Hogy a Segítő Egyesület tulajdonában levő 7800 korona értékű hadikölcsönkötvények után a megfelelő értéket igényelhessük, ezért is szükséges az Egyesület felújítása. A Volt Növendékek Szövetségének 1943. évi július hó 5-én tartott rendes közgyűlésén jelenlevők, a város polgármesterének javaslatára egyhangúlag határozták el a Segítő Egyesület újjáalakítását. Ennek nyomán megindult a taggyűjtés, a régi tagok mellé szeretettel sorakozik az ujabb nemzedék s ma 106 taggal újra él a régi egyesület. Közöttük egv : Dr. Haiczl Kálmán, m. kir. kormányfőtanácsos, ny. esperes-plébános ott állott egyesületünk ötven év előtti bölcsőjénél is, s ezért e helyütt is szeretettel köszöntjük. ötven év lepergett- Kegyelettel emlékezünk meg a tanügynek és iskolánknak e hosszú idő alatti melegszívű jóakaróiról, akiknek áldozatkészségéből szegény tanulóink állandó megsegítést nyertek- A szemünk végig fut a segélyezések adatain, amelyek szerint az 1893/94—1898/99. tanévekbein 520.90 frtot, az 1899/1900—1918/19. tanévekben 8,171.02 koronát fordítottunk segélyezésre, az 1920/21—1925/26. tanévekben 62.477,722.45 korona, az 1926/27—1941/42. tanévekben pedig 29,737.52 P az iskolai segélykönyvtárra fordított összeg, amellett az 1917/18. tanév végéig 9,287.62 korona, a folyó tanév végéig pedig 1944 P törzstőkét gyűjtött az egyesület. A naéy szeretettel, sok munkával és nemes szívű adakozók segítségével kifejlesztett iskolai Segélykönyvtárunk 1942. évi június 30-án jó állapotban lévő tankönykészletével 10,510.15 P értéket képvisel. Mindezek láttán hálát adva fordulunk az Ég felé, mert úgy érezzük, hogy a Segítő Egyesület ötven év alatt jó munkát végzett. Ezt a munkát ugyanoly szeretettel, buzgósággal és áldozatkészséggel folytatni kötelességünk.