Városi reáliskola, Esztergom, 1942

16 A világháború alatt á tanulók száma — mint mindenütt — természetcsen lecsökkent ; az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok miatt a szülök az iskoláztatás költségeit ikevésbbé győzték, azonfelül a felső osztályos tanulók egy részét az iskola padjaiból hívták be katonai szolgálatra. Azután jött az összeomlás, a proletárdiktatúra és Trianon ! Esztergom gazdasági életterétől megfosztott határváros lett ! A főreáliskola aránylag hamar kiheverte a háború és következményei hatását. Az 1915/16-ban 167-re csökkent tanulólétszám az 1920/21. tanévben már 226-ra emelkedett, csak a felsőbb osztályok voltak gyengébben látogatottak, mert hiányoztak a megszállt párkányi és párkány-vidéki módosabb szülők gyermekei. Ekkor merült fel először a minisztérium részéről a felső osztályok csekély látogatottságának problémája, s ezzel a Gaál Mózes tankerületi kir. főigazgató elnökletével 1921. április 2-án tartott főigazgatói értekezleten volt először megbeszélés tárgya. A következő évben újra előkerült ez a kérdés. Az állami költségvetés súlyos helyzete a takarékosságot tette indokolttá, s a közoktatásügyi tárca a kisebb létszámú iskolák megszüntetésében, illetve átszervezésében vélte ennek egyik eszközét megtalálni. Az 1922, évi VI. tc. végrehajtása kapcsán Klebelsberg Kuno gr. akkori közoktatásügyi miniszter ily értelemben iskolánkra is gondolt, de — esztergomi ügyről lévén szó — érdemleges döntés előtt az esztergomi bíbornok-hercegprímás véleményét kérte. Dr. Csernoch János hercegprímás Öeminenciája az iskolafenntartó városnak részletes memorandumban kifejtett álláspontját és annak indokait teljes egészében magáévá tette, a maga részéről is az iskola fenntartása mellett foglalt határozott állást, és kérte a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, „hogy annak fennmaradását az államsegélyek további zavartalan nyújtásával biztosítsa." Ugyanebben az évben, felsőbb utasításra, a tanker. kir. főigazgató a minisztérium képviseletében lefolytatta a várossal az államsegélyszerződésre irányuló tárgyalásokat, az eddigi rendezetlen jogviszonyok rendezése céljából. Ebben az esztendőben vette fel az iskola a Szent Imre-reáliskola nevet. Az 1924/25. tanévben 81 tanuló iratkozott az I. osztályba, a teljes létszám : 311 tanuló. 1924-ben, a Klebelsberg Kuno gr. alkotta középiskolai reformtörvény (a középiskola három tipusát — gimnázium, reálgimnázium, reáliskola — megállapító 1924. XI. tc.) tárgyalásaival kapcsolatban még ugyancsak a takarékossági motívumoktól indíttatva az Orsz. Közoktatásügyi Tanács dolgozott ki egy javaslatot, amelyben 17 vidéki város középiskolájának megszűnését, ill. átszervezését ajánlotta, vagy a tanulók csekély száma, vagy a meg nem felelő elhelyezés, vagy a kulturális előfeltételek hiánya miatt. A névsorban — a kisebb tanulólétszám miatt — az esztergomi reáliskola is szerepelt. Mind a tizenhét város hevesen tiltakozott, agitált középiskolájának tervezett megszüntetése ellen. A javaslat eredményeül végül is csak három középiskola (Fehérgyarmat, Sárbogárd, Nyírbátor) beszüntetését érte el, amely iskolák egyébként is a legkedvezőtlenebb körülmények között működtek. A többi 14 iskola, s így a miénk is megmaradt. Iskolánk pedagógiai munkájának a tanker, kir. főigazgató a húszas évek folyamán évről-évre állandóan elismeréssel adózott. A főigazgatói jelentések alapján azután a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium ritka kitüntetésben részesítette az iskolát : 32.818/1925. V. ü. o. sz. rendeletével a tanártestületnek a tanítás és nevelés munkájában elért szép eredményeért elismerését fejezte ki. A tanulólétszám tovább emelkedik. Mint a vidéki középiskolákban mindenütt, a létszám itt is hullámzik. így pl. az 1929/30. tanévben már 101 volt a felső osztályok tanulóinak száma. Az intézet fennállásának 75. évében, 1931/32-ben 72 tanuló jelentkezett az I, osztályba, a nyilvános (308) és magántanulók (15) összes száma