Városi reáliskola, Esztergom, 1941

24 osztályt Dr. Vargha Ferenc, tanár foglalkoztatta, az V. osztály vezetését Dr. Sinka István, a VI. osztályét Dr. Szemes József, a VII.—VIII. osztályét Király László tanárok látták el, az egész leventecsoport parancsnoka pedig Berencz György intézeti tanár volt. Ily módon a vezetésben az egységet biztosítva láttuk. A tanév folyamán azonban mind az iskolai igazgatóság, mind — legtöbbször — az iskolai leventeparancsnok mellőzésével és annak megkérdezése, értesítése nélkül, tudtán kívül berendeltek egy-egy csoport ifjút különböző csoportokba (a modelezőkhöz, az ifjú rajvezetők, meg szakaszvezetők stb. tanfolyamára). Ezek a csoportok aztán kiváltak a rendes levente-csoportból, nem ,vettek részt a csütörtöki leventefoglalkozáson, ebben az időben szabadok voltak, ellenben a hét különböző napjain délután volt a foglalkozási, ill. kiképzési idejük. Ezzel a fiúk jelentékeny számánál nem értük el azt a pedagógiai célt, amit a leventefoglalkozásnak a délelőttre való beosztásával elérni akartunk. Komolyabb aggodalomra adott okot, hogy sem az igazgatóság, sem a leventecsapat parancsnoka nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy ki a felelős vezetője, oktatója ezeknek a külön csoportoknak és tanfolyamoknak, hol folyik az oktatás és mely időpontban, meddig tart, egyáltalában, ki rendelkezik a fiúkkal. Ennek a látszólagos felelőtlenségnek, az iskola felügyeleti s így fegyelmi hatáskörén kívüliségnek pedagógiailag aggasztó hatásait véljük máris tapasztalni fiainkon. Vitán felül áll, hogy a levente-intézmény szép, hasznos és szükséges. Kívánatos azonban, hogy az iskola és a levente-intézmény célkitűzéseikben és módszereikben harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz, egymást szervesen, okosan és gazdaságosan kiegészítsék s ezzel a nevelési eredményt meghatványozzák. Nem az intézmény lényegében van a hiba. Mi az ellentétek okát a szervezetnek abban a részében látjuk, hogy az egyes körzeti vagy kerületi parancsnokságok az iskola tanulóival az iskola megkérdezése, értesítése, tudta nélkül, néha rendje ellenére is, rendelkezhetnek s ez a körülmény a még fejletlen ifjút könnyelműen visszaélésekre vezetheti. Ettől féltjük az iskola tekintélyét. Minden nevelő munka alapja és eredményességének biztosítéka a feltétlen tekintély. Viszont tudjuk, hogy az egyik tekintély csorbítása lassanként minden tekintély gyengülésére vezet. Reméljük, hogy a jövőben ezek a nehézségek kiküszöbölhetők lesznek. A tanulók szívesen és lelkesen vettek részt a leventemunkában. Számos ügyes raj- és szakaszvezető került ki közülök. A modelezők elért szép eredményéről az ifjúsági egyesületek című fejezet végén számolunk be. Az igazgatóság hálásan megköszöni e helyütt is a tanár-leventeoktatóknak, hogy az iskola és az ifjúság érdekében ezt a fáradságos tisztet vállalni és lelkes buzgósággal ellátni szívesek voltak. 17. Diákkaptár. Hulladékgyűjtés. Az idei tanév első felében a Közellátási Miniszter Űr részéről a használt lábbelik gyűjtése tárgyában tett felhívásának eleget téve intézetünk Diákkaptár-ifjúsága tevékenyen vette ki részét a gyűjtésben. November-december hónapokban összegyűlt öszszegyűlt összesen: 417 pár cipő, mégpedig : a II. oszt. 69, a III. oszt. 77, a IV. oszt. 154, az V. oszt. 34, a VI. oszt. 1, a VII. oszt. 75, a VIII. oszt. 7 pár cipőt gyűjtött. A szorgalmas gyűjtők (Suha János VII. o. t., Éliás Isván II. o. t., Till József IV. o. t., Kertész L. IV. o. t., Mézner F. IV. o. t., Fehér János III. o. t.) a központi vezetőség részéről illő jutalomban részesültek. Az összegyűjtött cipőket az intézet Diákkaptár-vezetősége a kellő időben eljuttatta rendeletési helyére.