Városi reáliskola, Esztergom, 1938

22 fel egészen Besztercebányáig volt egyik bene'pesítő területe a világháború előtt. Fájdalmasan éreztük mindig túlféli tanulóink hiányát. Amikor most, a tengelyhatalmak döntése alapján dicső honvédeink újra birtokba vehették az ősi magyar földet, újra megindult a tanulók özönlése iskolánkba. A felszabadulás utáni második naptól, november 8-tól kezdődőleg december 28-ig jöttek kisebb nagyobb csoportokban beiratkozni a párkányi és a messze környékbeli tanulók, összesen 92. Közülök 13 időközben különböző okokból kimaradt, úgyhogy jelenleg 79 tanulónk van a felszabadult Felvidékről. Szeretettel fogadtuk őket, akiknek jó része nem részesülhetett magyar tanításban és igyekeztünk megkönnyíteni számukra az új iskolába és az új tanrendszerbe való beleilleszkedésüket. A nagymélt. Vall. és Közoktatásügyi Miniszter irányelvei és 115—472/1938. IX. ü. o. sz. rendelete értelmében valamennyit felvettük, mert férőhelyünk volt, minden felvételi vagy különbözeti vizsgálat nélkül. A tanári kar tagjai azonban önzetlenül díjtalan pótló tanfolyamokat tartottak számukra heti 2—3 különórában, hogy a hiányokat, amelyek különösen a magyar és latin nyelvi előtanulmányaikon voltak észlelhetők, mihamarabb pótolják. A számtanban néhány esetben az okozott nehézséget, hogy a magyar nyelven való számolás esett nehezükre. Ilyen tanfolyamokat tartott dr. Vargha Ferenc tanár az I. oszt. tanulóknak a magyar nyelvi nehézségek kiküszöbölésére és a latin nyelvi kezdőanyag pótlására, Mihályfi László tanár a III. oszt. tanulóknak a latin nyelvi I.—II. oszt. tananyag pótlására (ez a tanfolyam tartott legtovább, a tanév végéig, ugyaneddig tartott az V. o. gyorsíráspótlása is. Kisebb számú pótló órákat az alsó osztályokban tanító összes nyelvész tanárok tartottak. Ehelyütt is tolmácsolom az intézet hálás köszönetét az önzetlenül fáradozó tanár uraknak sok szives munkájukért. Ezzel elértük azt, hogy felvidéki tanulóink legnagyobbrészt pótolták a hiányokat s míg a félévi értesítőben csak egy részük volt osztályozható, (nagyobbik részüknek a nm. VKM. 132.204/1939. IX. sz. rendeletben előírt záradékot írtuk be), évvégi bizonyítványt már mindegyik kapott. A felszabadult területről jött tanulóink általában szorgalmasak, buzgók, szeretnek tanulni, maguktól is sokat pótoltak, 60—70 °/o-ban jó tanuló anyag. Nyíltak, őszinték, közvetlenebbek. Az első hetekben kevésbbé fegyelmezetteknek mutatkoztak (ami a cseh iskola sokkal lazább fegyelmének következménye volt), de rövidesen beleszoktak az itteni keretekbe, úgyhogy a tanév folyamán semmiféle intézkedésre okot nem szolgáltattak. Iskolánk és ifjúságunk kivette részét a felszabadulás minden mozzanatában. Ma már megkönnyebbülten gondolunk azokra a rémes szeptemberi meg októberi napokra, amikor a háború előszele közvetlenül érintett bennünket. Nap nap után láttuk a Duna túlsó partján meg a Dunán folyó ellenséges készülődéseket. Az éjszakánként vak sötétségbe burkolt túloldali testvérközség az ideges fantáziát szörnyű módon felajzotta. A rémhírek nyomán mind több és több szülő vitte el gyermekét a védtelen határvárosból, a környékbeli bányaközségekben lakó szülők nagy része nem engedte gyermekét be az iskolába, mert félt, hogy délben talán már nem térhet haza Esztergomból. Az internátusi növendékeket a szülők rimánkodására kénytelenek voltunk két ízben is 3—4 napra hazaengedni. A tanítás azonban rendületlenül folyt tovább,