Városi reáliskola, Esztergom, 1938

A Felvidék visszatért! Dr. Csonkás Mihály tanár ünnepi beszéde a Felvidék felszabadulásának örömünnepén a felszabadult Duna partján álló esztergomi országzászlónál 1938 évi november hó 6.-án. Testvéreim! Magyarok az ősi Duna folyamnak mind a két partján! Áldott legyen az isteni Gondviselés, hogy együttesen szólíthatlak Benneteket. Imádott hazám szertetépettségének két hosszú évtizede alatt nem volt a lomhán tovahömpölygő időnek egyetlen napja sem, nem volt a napoknak egy olyan órája sem, amelyben fájó lelkemnek uralkodó gondolata megszűnt volna lenni ennek a széttépettségnek tudata és a küzdelem mindaz ellen, ami ezt létrehozta és fenntartja. Amerre jártam, ameddig agyamnak eszméit, szivemnek érzelmeit lövelni tudtam élőszóval, avagy az írótoll erejével: az európai műveltség minden számottevő nyelvén hirdettem a világnak, hogy nemzetemmel a legnagyobb igazságtalanságot követték el, amelyet a történelem felmutathat; nem fáradtam el abban, hogy sürgessem a trianoni bűncselekmény jóvátétele útján az igazságszolgáltatást Magyarországnak. Most, mikor a végtelennek tetsző lidércnyomásos éj után felcsillantak a magyar égen az igazság naptüzének első sugarai, határtalan örömmel tölti el keblemet az a tény, hogy én, akinek ajkai a magyarság gyötrelmes óráiban annyiszor adtak hangot az elkeseredett tiltakozásnak, ezekben a felséges pillanatokban a diadalmas magyar virradat harangszavu ünnepi harsonása lehetek. Érhet engem az életben akármekkora dicsőség, bármilyen kitüntetés, nem fogja soha elhomályosítani az én lelkemben annak emlékezetét, hogy a határvárosi mivoltából kivetkőző Esztergom a ledöntött trianoni határon az én szavammal óhajt kifejezést adni boldog örömének. Legelső gondolatomat felemelem a népek sorsát irányító örök Istenhez. Neki adok hálát, hogy ezt az órát megérnem engedte. Erős r