Városi reáliskola, Esztergom, 1937

fi Mert tud-e megnyugvással engedelmeskedni az állam biztonságát és a társadalom rendjét fenntartani hivatott emberi törvényeknek az, aki gyarló emberi méltóságán alulinak tartja az isteni törvényeknek való engedelmeskedést? Tud-e őszintén meghajolni a társadalom irányítására hivatott s a nemzet nyugodt fejlődésére elengedhetetlenül szükséges emberi tekintély előtt az, aki nem íud alázattal leborulni a minden földi hatalom és tekintély egyedüli és örök kútfonása előtt: Isten előtt? Ha pedig valaha szüksége volt ennek a mi forrón szeretett Édesanyánknak, ezer sebből vérző drága Hazánknak arra, hogy Istenben bizó, hazáját szerető, annak törvényeit tisztelő, fegyelmezett és jellemszilárd fiai legyenek, akik szentül hisznek nemzetünk isteni rendeltetésében, úgy most van arra a legnagyobb szüksége, amidőn a soha nem képzelt elesettségből való felemelkedést az Igazság diadalától várjuk. Már pedig az igazság csak úgy érvényesülhet és úgy teremthet tartós boldogságot a földön, ha lelkeinket és sziveinket megnyitjuk és méltóvá tesszük az egyetlen, az örök és végleien Igazság befogadására. Oly nemzet fiai, kik az isteni igazságba vetett bizalommal és az isteni elhivatottság érzetével vannak eltelve, sohasem fogják a nemzet létét meggondolatlanul kockára tenni és mindig vigyázni fognak arra, hogy az idők változása és a nemzet fejlődése által megkívánt nemzetépítő evolúció ne fajuljon nemzetromboló revolucióvá. A magyar alkotmánynak Szent István ihletettségével megalapozott és kilencszáz éven át magyar hittel, akarással és áldozatkészséggel felépített, magyar vérrel, verejtékkel és könnyel rögzített hatalmas falait nem lehet máról holnapra rombadönteni anélkül, hogy az összeomló falak a védelmük alatt élő magyarságot agyon ne sújtsák. Mint minden régi épületnél, alkotmányunk váránál is szükség van arra, hogy azt a mai életviszonyoknak és nemzetfenntartó követelményeknek megfelelően kibővítsük és átalakítsuk. Ennek pedig úgy kell megtörténni, hogy a levegősebb és tágasabb falak között Istenét félő, hazáját mostoha sorsában is megbecsülő, érte szenvedni is tudó, izzó nemzeti érzésű magyarságnak biztosíttassék mind politikai mind gazdasági, kulturális és társadalmi téren a vezető szerep és az első sorbani boldogulás lehetősége.