Városi reáliskola, Esztergom, 1937

Az iskola múltja. 1857/58—1937/38. Intezetünk közvetlen elődje, az esztergomi városi reáliskola a város áldozatkészségének és művelődésszeretetének termőtalajából nőtt ki 1854-ben. De csak az 1857/58. iskolai évben október 15-én keztde meg működését, mert csak akkor kapott magyar tanárokat a cseh és német pályázókkal szemben. Az alapítás körül legtöbbet buzgólkodtak Jagasich Sándor volt táblabicó, megyefőnök, Takáts István polgái mester, Haaz Mihály prépost, ker. iskolainspektor, Miskolczy Márton esperes és Kollár István plébános. A város a három osztályú „alreáltanoda" otthonául azt az épületet emeltette, amelyben ma is van a reáliskola. Az iskola gazdasági alapjainak lerakásában a város segítségére siettek: a vármegye a költségek negyedrészének vállalásával, az esztergomi főkáptalan hat éven át évi 400 forinttal, gróf Pálffy Pál évi 100 forinttal és gróf Sándor Móric 100 forinttal; küldöttség kérte fel a bibornok-hercegprimást a költségek második negyedének elvállalására s mozgalom indult meg a „reáliskolai alap" megteremtése érdekében. A mozgalom első hevületében 3.226 19 forintot eredményezett. Mayer István kürti lelkész adományával (350 drb. ásvány) megvetette a reáliskola természetrajzi szertárának alapjait. Scitovszk/y János hercegprímás kegyes volt a reáliskolához. Elvállalta zászlószentelő ünnepségének celebrálásat, később ellátogatott a reáliskola vizsgálataira s jó két ólát. töltött ott. De a megyei hozzájárulás nem perfektuálódott, a küldöttségjárás eredménytelen maradt. így nem csoda, ha a gazdasági alapok erőtlensége miatt tíz esztendő multán is még mindig bizonytalan az intézet fennmaradása. Pedig, hogy a tanítás terén a legjobb úton haladt, mutatta az a miniszteri leirat, amely elismeri, hogy a reáliskola rajzaival és dolgozataival nagyban hozzájárult annak az aranyéremnek megnyeréséhez, amellyel az 1867-iki párisi világkiállítás nemzetközi zsűrije tüntet' e ki, különösen a reáliskolákat. Ugyanekkor a városi köz-