Városi reáliskola, Esztergom, 1934

6 igazgatója, amikor a temetésen — a magyar pedagógusok nevében — alábbi szavakban búcsúzott az elköltözöttő!: Nagy ember, jó ember dőlt ki sorainkból az ő tragikus halálával. És egy nagy tanár szűnt meg 33 évi munka után tanítani kicsinyeket, nagyokat egyaránt az ő szelíd szavával és tündöklő példaadásával. Éreztük valamennyien, hogy messze túlnőtt mindannyiunkon csodálatos erős lelkével, mély bölcsességével, szelídségével, örök tevékenységével — s mégis, ez az ő emberi nagysága nem volt félelmetes, lenyűgöző, deprimáló, mert lelkiségének valami csodálatos varázsával, szívének végtelen jóságával mindenkit testvérnek érzett, magához emelt, megvigasztalt és megörvendeztetett. Élő igazolása volt annak a keleti mondásnak: „Nagy ember az, aki gyermekszívét mindhalálig megőrzi." És ő megőrizte, — tisztalelkű, csodálkozó, rajongó, őszinte, hívő nagy gyermek maradt mindhalálig. De nemcsak nagy ember volt, hanem jó tanár is. Az igazi pedagógus mintaképe, aki örök példát adott nekünk, hogyan kell áldozatos hivatásszeretettel önzetlenül és szünet nélkül szolgálni a gyermek Őfelségét. Lélekben társa, a nagy gyermekbarát és kiváló magyar pedagógus, Qaal Mózes főigazgató mondta egyszer: „Aki a más gyermekét szereti, előkelő lélek." Ez a lelki előkelőség hódította meg neki a gyermekeket, a felnőtteket és a szülőket egyaránt. Talán a legönzetlenebb ember volt, akit ismertünk, aki a Krisztus hibátlan követésében mindenkivel jót tett, mindenkit megajándékozott, de hálát, elismerést, jutalmat sohase várt. Ez az igazi pedagógus-Iélek. Erről írja Zimmermann a „Szülők Könyvé"-ben: „A földműves vetése kicsírázik és megérik az ő földjén, de a tanítónak vetése az örökkévalóságnak terem. A te jótéteményeid nem térnek vissza hozzád, hanem az eljövendőknek szolgálnak. Csak a munkában találod meg jutalmadat. Áldozol a gyermeknek, mint ahogy Istennek áldozol." Igen, m. t. gyászoló közönség, mi erősen hisszük, hogy az ő vetése az örökkévalóságnak terem. Bizton reméljük, hogy az ő jótéteményei az eljövendőknek szolgálnak. Tudjuk, hogy a munkában találta meg jutalmát sok-sok fáradozásának és láttuk, hogy úgy áldozott a gyermeknek, mint ahogy Istennek áldozott, egész szívvel-lélekkel, alázattal és önfeláldozón. Kedves, drága jó barátunk és tanítótársunk! A magyar pedagógusok, a Te intézeted, amelynek egykor tanítványa, majd tanára voltál, az összes testvérintézetek, a Szabad Egyetem, amely egyik legkedveltebb előadójáttisztelte benned, fájdalmasszeretettel búcsúznak most Tőled. Mulandó porhüvelyed most visszatér a szülőföld puha ölébe, de nemes lelked, szelídséged, végtelen jóságod, jótéteményeid és áldozataid itt maradnak közöttünk. Nyugodjál békében ! Isten veled !