Városi reáliskola, Esztergom, 1934
23 „vonzó nevelés" egyik leglelkesebb szószólója, 1 élesen kikel a „játékká alacsonyítás" ellenzői, vagy ahogy Dewey 2 nevezi őket: az „erőfeszítés elmélete" hívei ellen. „Tudom jól, — írja —, hogy darázsfészket bolygatok, midőn ezeket a dolgokat mondom. Tudákos, pedáns erkölcsbírák, kik kényelmes asztaluknál írják elő, hogy milyennek kell lennie a gyermeknek, anélkül, hogy valaha is érdeklődtek volna az iránt, hogy mi is tulajdonképen a gyermek, a pszichológiára fogják zúdítani haragjukat, mely az ő szemükben vétkessé válik, ha a régi elveket megingatja. Micsoda gondolat! Az iskolát vonzóvá tenni! Hogy a fiatalság örömét lelje abban, amit neki tanítanak! Akkor a tanulás nem lenne más, mint mulatság ! Akkor semmit se fognának fel komolyan !" (118. 1.) — De ugyancsak rámutat a tévedés nyitjára: A „vonzó nevelés" ellenzőinek egyik tévedése, hogy összecserélik „az erőfeszítésnek a tanítását az erőfeszítés útján való tanítással." (118. 1.) A másik tévedésük az, hogy a „játék" szót hamis értelemben használjak. Claparéde ugyanis Groos biológiai játékelmélete alapján áll s az első volt, aki ennek pedagógiai alkalmazását kifejtette! Nála a „játék" szó a legtágabb értelemben szerepel és egyáltalában nem szinonimája a „mulatság" -nak. Nem is „szórakozás". Mert „különbséget kell tenni e két fogalom között: a mulatság könnyedséget, lazaságot, passzivitást foglal magában, míg a játék lényegében aktív folyamat." (123. 1) Célunk tehát a „vonzó (funkcionális) nevelés". Energiákat akarunk felszabadítani ezen az úton, hogy a szellemi tevékenységgel párhuzamosan gondolatérzelmek (Gedankengefühle), a tevékenység érzelme (Arbeitsgefühl), az erő érzelme (Kraftgefühl) és ennek az én-re való vonatkoztatása révén az önbizalom érzelme (Selbstgefühl) támadjanak a tanulóban. Az érzelem-keltés nem cél, hanem eszköz; a cél: akarati cselekvésre indítás; a cél: a „tudás akarása" (Herbart); a cél: érzelmek útján érték-élményt kiváltani a tanuló lelkében. „Denn ohne Wertgefühl für 1 Claparéde: Gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia. Ford. Weszely Ödön. Bpest 1915. 118. I. „Annak a nevelésnek, mely tiszteletben akarja tartani a gyermek természetes fejlődésének törvényeit — és csakis ez lehet hathatós — vonzónak kell lennie; ekkor a tevékenység is, melyet megszerzéseért kifejt s a munka is, melyet érdekében végez, természetszerűen a játék alakját fogja ölteni. (5. §• A vonzó nevelésről.) — Később a „vonzó" jelzőt, mely félreértésre adott alkalmat a „funkcionális" szóval helyettesíti s a „funkcionális nevelés" kifejezéssel él. A strukturális és funkcionális szempontok közötti különbség: az előbbi a lelki jelenségek fölépítését és elemeit szatikai és mechanikai szempontból nézi, az utóbbi a lélek osztatlan egészére irányítja figyelmét és dinamikai szempontból veszi szemügyre a jelenségeket. (Kenyeres: Az új iskola és pedagógiája. Magy. Pedagógia, 1928. 1—2. sz. 20. 1. a Dewey: Az érdeklődés és az erőfeszítés az akaratnevelésben. Fordította Kenyeres Elemér. Bpest. 1927.
