Városi reáliskola, Esztergom, 1934
22 csolódására egyaránt. 1 Az érzelem kiválóan gondolatkeltő: „A gondolkodás magától meg nem indul; olyan mint az ingaóra súlyok nélkül; a megindító súlyok az érzelmek." (Kornis, id. m. III. k. 134. 1) Az érzelmeknek a képzetek kialakulására, felfogására, megtartására és felidézhetőségére igen nagy és pozitív befolyásuk van. (Ranschburg id. m. II. k. 29. 1.) De a bevésésnek, mint az emlékezés főtényezőjének is egyik főfeltétele az érzelem: az erősen érzelmi színezetű élmények szilárdul vésődnek emlékezetünkbe. Diszpozició-alkotó ereje és értéke csak annak az élménynek van, mely többé-kevésbbé erős érzelmekkel kapcsolatos. Az értelem területén érzelmeink különösen abban nyilvánulnak meg, hogy valami iránt érdeklődünk. Az emlékezet tartósságának és pontosságának legbiztosabb útja az érdeklődés fölkeltése és erősítése. A tanuló is főkép arra emlékezik, ami iránt érdeklődést tudtunk benne kelteni. Ami unalmas előtte, annak nincsen asszociációs ereje, az hamar feledésbe megy. 2 Az ítéletalkotás élményében is az a gyakoribb eset, amikor az igaznak-tartás forrásai inkább érzelmi élmények, melyek mellett a gondolati mozzanatok többé-kevésbbé homályosan a tudat hátterében maradnak. (Kornis, III. k. 100 I.) Végül a „probléma-élmény" sohasem tisztán értelmi jelenség, megoldása sem lehet a tiszta értelem merev mechanikája : csak az a kérdés tud bennünket hosszabb ideig lekötni, melynek mélyebb érzelmi gyökerei vannak. Az egészen érzelemmentes gondolkodó, aki pusztán magáért a gondolkodásért gondolkodik, merőben fikció." (Kornis, III. k. 139. I.) 3 Azonban hangsúlyoznom kell, hogy az érzelmi mozzanat fontosságának kiemelésével nem akarunk a nevelésben-tanításban semmiféle érzelmi túltengésnek, semmiféle beteges érzelgősségnek szószólói lenni. Sokan azt gondolják, hogy az érzelmi mozzanat kiemelésével az iskolát és a tanítást egyszerűen „játékká alacsonyítjuk le." Claparéde, aki a 1 Székely: A lelki e'let ismertete'se. Bpest, 1909. 140. 1. 2 Kornis, id. mű, II. k. 217—218, I. — V. ö. Miiller Josef: Pádagogik und Didaktik. Mainz, 1898. 78 1. „Was nicht gern gelernt wird, das wird auch nicht rasch und gut gelernt, nicht tief gefasst und nicht behalten." — Továbbá Ranschburg, id. mű: Serdülőknél az érzelmes felidézések száma ötszörte nagyobb, mint a közömbösöké, mig a felnőtteknél csak egyszer, kétszer nagyobb. 3 V. ö Popp: Das padagogische Milieu, 182. 1. „Auch alle geistigen Leistungen des Kindes gedeihen ... in gefiihlswarmer Luft unendlich besser, Schweres wird durch sie erleichtert, alles zu Erwerbende anziehender gemacht, die ganze Welt, für die man sich gestalten soll, verschönt und dadurch liebenswert gemacht. Es gibt kein traurigeres, für alles Gute fruchtarmeres Milieu, als das gefühlsarme oder gar gefühlsrohe; ein solches ist der beste Náhrboden für die unedle Entwicklung aller Triebe und Anlagen, was Abwendung der Erziehungsaufgabe in einer Kulturwelt bedeutet."
