Városi reáliskola, Esztergom, 1933

14 solygó, fáradhatatlan ember. De akik jobban megfigyelték, láthatták, hogy onnét, mélyen belülről egy rettenetes borzalmakat látott és átélt sötét szem néz meredten a megváltozott világba . . . * A legelső részvét.-sorokat Qaal Mózestől, tankerületünk nyugalmazott kir. főigazgatójától, a mi feledhetetlen „Mózsi bácsink"-tól kaptuk, aki fiatal korában Pozsonyban tanára volt a megboldogultnak, majd később 11 éven át mint főigazgató, tanári működésének figyelője és méltatója. „Megszomorodott szívvel jöttem hozzátok, hogy lélekben ott legyek a Rayman János temetésén. Emlékek ébrednek a szivemben, amelyek most fájó emlékek, mert Pozsonyról, a Rayman János tanulóéveiről, no meg az én ifjúságomról beszélnek. A kis buzgó diákra emlékezem, akit szerettem, majd a lelkiismeretes tanárra, akit nagyon becsültem meleg szivéért, a tanulók iránt való nagy szeretetéért. Legyen az ő emléke áldott. A gondviselő Isten keze vigyázzon azokra, akiket annyira szeretett: az ő elárvult családjára." * A világhírű filozofus, Spengler, írja „A nyugati kultura alkonya" című munkájában, hogy a muzsika megnevezhetetlen varázsa és valóban megváltó ereje számunkra abban van, hogy ez az egyetlen művészet, melynek eszközei kívül vannak a világosság világán, azon a világon, amelyen kívül más világot már régóta nem ismerünk, — úgy, hogy egyedül a muzsika képes bennünket mintegy kivezetni ebből a világból, egyedül ő tudja áttörni a világosság uralmának acélos bilincseit és bele tud ringatni minket abba az álomszerű sejtelembe, hogy általa a lélek végső titkait érinthetjük. A mi kedves Jánosunk tehát nem ismeretlen világba távozott közülünk, az ő muzsikás lelke már sokszor szárnyalt e korlátos lét fölé. A lélek titkait már sokszor érintette s most egész dicsőségében áll előtte ez a szebb, boldogabb, derültebb, fényesebb túlvilág. Emléke a miénk ! O. F.