Városi reáliskola, Esztergom, 1932

11 günket híven teljesíthessük. Reményünk fokozatosan nagyobb, hogy Isten segítségével és ifjú erőnkkel le fogjuk tudni győzni ádáz ellenségeinket. Az Isten és az egymás iránti szeretet, amely itt tapasztalható, az, ami lehetségessé teszi fegyvereink győzelmét. S mindezt kinek köszönhetjük ? Önöknek, lelkiatyánknak, tanárainknak, tanítóinknak köszönheti hadseregünk eddigi fényes győzelmeit is. Mert Isten- és hazaszeretet él az ifjú szívekben. Magamat imáiba ajánlva maradok hálás volt növendéke — M. Qy. káplár." És így és hasonlóan tovább, hosszú sorban. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Ezek a rózsaszín lapok minden magyarázatnál hangosabban beszélnek. Ezek a lapok élő dokumentumok, fényes bizonyságai annak, hogy az, akire az esztergomi realisták lelki gondozása, valláserkölcsös nevelése volt rábízva, derekasan, száz százalékig megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. De ehhez hasonló áldozatos lélekkel vette ki részét a munkából szeretett hittanárunk egyébként is. Amikor a háború alatt hét tanárunk vonult be hadi szolgálatra s a megcsökkent tanári kar nem tudta ellátni az összes órákat, önként vállalta a túlmunkát és két osztályban tanította a magyar nyelvet a felsőbb tanügyi hatóság teljes megelégedésére. A mi ifjúságnak vallás-erkölcsi életének elmélyítésére szolgál az Éli7rózsafűzér Társulat, amelyet ő honosított meg nálunk és ő vezet ma is virágzóan. Ő alapította intézetünkben — boldogult Csernoch János hercegprímás intenciói szerint — a vallástani könyvtárt, amelynek egész könyvállományát ő szerezte be. Az ő buzgólkodásának eredménye az, hogy intézetünk összes kath. növendékeit ingyen tudjuk ellátni hittaní tankönyvekkel. Fáradhatatlanul addig járt, kelt, amíg előteremtette a szükséges anyagi eszközöket azok beszerzésére Ebben a tevékenységében bizonyára nemcsak igazi hittanári lelkülete vezette, hanem az a másik, mely ugyanennek szerves kiegészítője, amely őt rendjének magasztos szellemében a szegények igazi barátjává, minden nyomorúságnak készséges segítőjévé tette. Hogy ebben a szellemben mennyit és mit tett a szegénygondozás ügyében, a Szent Antal Egylet kebelében, azt méltatni nem lehet itt az én feladatom, arról őszinte elismeréssel nyilatkozott meg Esztergom város közönsége szeptemberi közgyűlésében. Itt csak megemlíteni, hogy nagyon soksok szegény diák neki köszönheti tandíjának, érettségi vizsgadíjának, karácsonyi cipőjének kifizetését. De a nevét sohasem volt szabad említeni. Ha az intézeti Értesítő jótékonyság rovatában N. N. vagy „Szent Antal nevében" találunk feljegyezve egy-egy adományt, akkor a legtöbb esetben a mi kedves páterünk segítő, jóságos keze van benne. Itt állunk most a mi szeretett jubilánsunk előtt, akinek szikár arcát ma,a jól végzett munka, a becsülettel végzett kötelesség glóriája veszi körül. És eszembe jut egy nagy írónak súlyos szava: „Az, ami glóriaként megdicsőít egy homlokot, annak a tűznek visszfénye, amely a szívet emészti." Ez a tűz : a hivatás rajongása, ez a tűz: a munka imádata, ez a tűz: a vértanúk önfeláldozása, ez a tűz: a gyermek, a más gyermeke iránti végtelen szeretet, amely sarkal, egyre ösztökél, nyugtalanít és boldogít egyszerre. Ez az igazi pedagógus-lélek, amelynek vetése — előbbi idézetem szerint — az örökkévalóságnak terem. Főtisztelendő Hittanár Atyánk! Huszonötéves áldozatos munkájának fordulóján én itt ma a hála és szeretet virágaiból font három csokrot nyújtok át Főtisztelendőségednek. Az elsőt, a legnagyobbat, annak a sok ezer magyar ifjúnak hálájából kötöttem, akiket negyedszázados pályáján szent hitükben megerősített, igaz lelkű, erkölcsös és Istenfélő, becsületes, derék emberré formált. A másodikat az iskola, a kartársak és a szülők nevében nyújtom át a buzgó tanárnak, a jó kollegának, gyermekeink lelkes nevelőjének őszinte elismerésünk és megbecsülésünk kifejezéseképen, amellyel fölszentelt személye és negyedszázados derék munkássága iránt viseltetünk. A harmadikat, a legszerényebb csokrot pedig a magam nevében vagyok bátor átnyújtani, igaz hálámul azért, hogy minden jóra való törekvésemben mindig készséggel állott mellém, meg azért is, hogy nem múlt el tanév anélkül, hogy a vizsgák végével, amikor a tanárnak munkája megszűnik, az igazgatóé