Városi reáliskola, Esztergom, 1932

7 szeplőtlen tanári múltjával s illő, hogy e negyedszázados évfordulón feléje fordítsuk szívünket s megmondjuk neki, hogy tetőtől-talpig férfiú volt hivatásának teljesítésében, rátermettségében Istentől áldott, lelkiismeretes munkájában példát adó, kollegiális érzésében őszinte, családi életében harmonikus és tiszteletre méltó." A jubileum alkalmából az iskolafenntartó Esztergom szab. kir. város közönsége március 17-én tartott rendkívüli közgyűléséből üdvözölte a jubilánst, érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítette, a közönség háláját, köszönetét és elismerését pedig átiratban adta tudtul az érdemes tanárnak. * * * Amikor tavaly ilyenkor a reáliskola 75 éves fennállásának jubileumára készültünk, örömmel és lelkesen vállalta, hogy egy retrospektív rajzkiállítás keretében bemutatja az 1924. évben megindult és az 1932. évvel a nyolc osztályon először végig ment Klebelsberg-féle új középiskolai tantervnek a rajztanításban mutatkozó eredményeit. Hónapokon, heteken át gyűjtögette, válogatta, rendezte a sok-sok rajz közül a kiállítás gazdag pedagógiai és művészi értékeit. A megnyitás előtti héten az ő akkurátos, preciz módján igen sokat dolgozott. A kiállítás fényes eredményt aratott. Rengeteg látogatója volt a társadalom minden „ köréből. Végtelenül jól esett neki, hogy a bíboros-hercegprímás úr Őeminenciája is kitüntette látogatásával. És büszke volt arra, hogy a budapesti műegyetem rajztanára, Schwáb Gyula, műegyet. ny. r. tanár, volt h. államtitkár, egy 15 darabból álló kollekciót válogatott ki és kért el a tanulók díszítő tervezései közül a műegyetem rajzgyűjteménye számára. Boldog volt, hogy az ő működéséből fény és dicsőség háramlik nagyon szeretett iskolájára. A kiállítás megnyitását megelőzően önként ajánlotta fel, hogy a nagyközönség tájékoztatására egy bevezető cikket ír a rajzkiállításról a helyi lapokba. Néhány nap múlva már hozta is a cikket. Igen ügyesen ismerteti benne az új tanterv új célkitűzéseit a rajztanítás terén. A cikk utolsó bekezdése így szól: „Immár másodízben lép a reáliskola rajztanításának eredményeivel a nyilvánosság elé. Ezúttal intézetünk fennállásának 75-ik évfordulóján egy visszapillantó kiállítást mutatok be, amellyel egyúttal búcsúzom is, hiszen időm rövidesen lejár." Hiába akartam törölni ez utóbbi passzust cikkéből, mondván, hogy ennek az elegikus hangnak nincs semmi indokoltsága. Makacsul ragaszkodott hozzá és arra hivatkozott, hogy hiszen én is tudom azt, hogy ő 30-ik szolgálati éve után nyugalomba vonul. És a cikk így jelent meg a helyi lapokban is, az intézet tavalyi értesítőjében is. Már akkor megdöbbentett: miért írja ez az erős, egészséges ember ezeket s így? Most, hogy beteljesedett jövendölése, még rejtélyesebb előttem: Hogyan ? Vigasztaló csak egy: Gaal Mózesnek akkori megállapítása: Háber János elvégezte a maga munkáját egész férfiúképen. Nyugalomra vágyott. Nyugodjék békében! 0. F.