Városi reáliskola, Esztergom, 1932

4 30 éves tanári munkád, ha nem is bővelkedett külső kitüntetésekben, annál több őszintén átérzett elismerést váltott ki elöljáróidban, tanártársaidban s annál több láthatatlanul ható nyomot hagyott sok-sok tanítványodban. Facta te loquuntur! A villámsújtotta egészséges tölgy kettétört törzsét döbbenettel szemléljük, a munkaképessége teljében megszakadt emberi élettel szemben megindulással tolul ajkunkra a feleletnélküli: miért? Hálát adunk a Gondviselésnek, hogy nekünk adott Téged, köszönjük Neked barátságodat, kartársi nemes érzéseidet. Mulandó részed az enyészeté, egyéniséged kedves emlékét életünk fogytáig megőrizzük, munkád tovább él tanítványaidban. Kedves barátunk, jó kartársunk, tanítványaid biztoskezű vezetője, iskolánk büszkesége, Isten veled! E. J. * * * Március 27-én délelőtt fél 11 órakor temettük a belvárosi temető kápolnájából Háber János okleveles középiskolai tanárt, intézetünk kiváló rajztanárát, aki március 25-én hajnalban életének 55-ik, tanári működésének 30-ik évében hunyt el. Az osztatlan, nagy részvét, amely a város közönsége részéről a temetésen megnyilvánult, mutatta, hogy Háber Jánost nemcsak egykori és mai növendékeinek serege becsülte, tisztelte és szerette. A temetésen ott láttuk a székesfőkáptalan több tagját: dr. Fehér Gyula nagyprépostot, dr. Lepold Antal prel.-kanonokot, továbbá vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornokot, a megyei és városi tisztikar képviselőit, dr. Frey Vilmos és Mátéffy Viktor országgyűlési képviselőket, a város társadalmának színe-javát. Testületileg vonult ki gyászzászlók alatt a reáliskola, a helybeli szentbenedekrendi gimnázium, a szentferencrendi reálgimnázium, az érs. leánygimnázium és az érseki tanítóképző-intézet ifjúsága, utóbbi intézetnek éveken keresztül szintén tanára volt á megboldogult. A temetési szertartást Kurucz Mihály adminisztrátor végezte papi segédlettel. A tanítóképző megindító gyászénekei után az intézeti igazgató mondott búcsúbeszédet a koszorúkkal, virágokkal borított koporsó felett. A sírnál a reáliskola növendékei gyászénekkel búcsúztak el szeretett tanáruktól és minden tanuló egy-egy szál virágot dobott nyitott sírjába. Elhunytáról intézetünk külön gyászjelentést adott ki, amelyben a következő szavakba foglaltuk össze veszteségünk nagyságát: „A magyar közoktatásügynek egyik leglelkesebb és legértékesebb munkása, tanártársainak mindig lovagias gondolkozású és melegszívű kartársa, a tanulóifjúságnak pedig a művészet lelket nemesítő ideáljaival nevelő, igazságos tanára volt."