Városi reáliskola, Esztergom, 1932

15 kellő gondot fordítsanak. És meg vagyok győződve arról, hogy ennek hatásaként nem lesz olyan ifjú, aki élete további folyamán elmulasztaná, hogy évenként legalább egyszer fel ne keresse a fogorvost, még akkor is, ha arra látszólag semmi ok sem forog fenn. És amit magára nézve fontosnak tart, ugyanazt érvényesíteni fogja majdan családja körében is úgy, hogy beláthatatlan perspektíva tárul elénk és a mostani kezdeményezés nem utolsó sorban lesz hivatva arra, hogy egy erőteljesebb és egészségesebb nemzedékkel ajándékozza meg hazánkat. Mert azon a meggondoláson már túl vagyunk, amely a fogak megbetegedését a szervezet izolált és éppen nem súlyos jelenségének tartja és legfeljebb csak azzal számol, hogy ilyen beteg fog fájdalmakkal járhat. Ma már az orvosi tudomány teljes határozottsággal megállapította, hogy egy ilyen idülten megbetegedett fog gyökércsúcsán ülő apró kis genygóc vagy az úgynevezett inysorvadás különféle súlyos megbetegedéseknek, mint gyomorbaj, szív, vese, ízületi, ideg, reumatikus stb. megbetegedéseknek lehet kiindulási pontja. Ha tehát azt mondtam, hogy a gondos és rendszeres fogkezelés, de főleg a prevenció hivatva van a népegészségügyet megjavítani, egyáltalán nem túloztam. Esztergomban megindult az ezirányú áldásos munka; hatósági orvos, intézeti vezetőség, fogorvos összefogtak, hogy a megkezdett úton haladjanak. A tanulók maguk annyi megértést, oly sok türelmet és olyan meglepő önfegyelmet tanúsítanak a sokszor bizony fájdalmas kezelések során, hogy kicsi egyéniségüknek — úgy magamban — nem egyszer elismeréssel kellett adóznom. Most még csak a szülőkhöz intézem kérő szavamat. Támogassanak bennünket törekvéseinkben, legyenek segítségünkre céljaink elérésében és a maguk részéről hárítsanak el minden akadályt, amely munkánkat gátolhatná. A fogorvos elvégzi a beteg fog gyógyítását, a szülő adjon gyermeke kezébe fogkefét és ezzel is járuljon hozzá a fogszúnak, ennek a pusztító népbetegség terjedésének csökkentéséhez. Mert hogy milyen pusztító betegség ez, arról szóljon az ezévi alább feltüntetett statisztika, amely annál is inkább gondolkodóba ejthet, mert hiszen 10—12 éves gyermekekről van szó. Végül köszönöm Obermüller Ferenc igazgató úrnak szíves készségét, amellyel munkámban mindenkor támogatott és ügyszeretetét amellyel az új intézmény minden mozzanatát intézi. Külön meg kell köszönnöm Krompaszky Sándor tanár, igazgatóhelyettes úrnak adminisztrációs tevékenységét, amelyben nekem oly szívesen kezemre járt és lehetővé tette munkám zavartalan lebonyolítását. A munka megindult, a kezdet nehézségein túl vagyunk, most már csak nekünk és az utánunk következőknek kell fáradhatatlanul és erős akarattal a megkezdett úton haladunk, hogy a magunk részéről is hozzájáruljunk a közös cél megvalósításához, mely: egy egészségesebb nemzedéken át egy boldogabb Magyarország! Dr. Biró Dezső fogorvos, a reáliskolai fogászat vezetője.