Városi reáliskola, Esztergom, 1931

61 A jubileumára készülő mindenféle ünnepeltetést kérlelhetetlenül elhárított magától. így hát kénytelenek voltunk az egyetlen módot felhasználni, amikor nem térhetett ki előle: a februári módszeres értekezlet alkalmával az igazgató köszöntötte őt az intézet és tanártársai nevében. Köszöntőjének lényegesebb részei: „Tíz nap múlva lesz 25 esztendeje annak, hogy a mi szeretve tisztelt kedves kartársunk, Ember József, tanári működését itt, ennél az intézetnél megkezdette. A fiatalság lendületével, optimizmusával és acélos munkakészségével állott bele a legszebb és legnehezebb munkába: az ifjúság tanításanevelése szent ügyébe. Annak a jóhírnek nagy része, amely jóhírnek az esztergomi reáliskola a mult és jelen minden nehézsége dacára a tanügyi hatóságok előtt örvend, ennek a jóhírnek nagy része az ő kiváló nevelő-tanító munkásságának eredményei nyomán fakadt. Amikor a világháború kitört, a kötelesség őt is a harcmezőre szólította. S amilyen kötelességtudó volt mindig mint tanár, olyan volt mint katona is, és teste épségét, egészségét, legszebb férfiéveit áldozta a hazának. Sohase emlegette ezt, de mi mindig éreztük, hogy a mi Jóskánk azóta egy fejjel fölibénk nőtt. A hosszú hadifogság lélekölő unalma az ő lelke ruganyosságát nem tudta megtörni. A szürke napok végtelen egyhangúságát azzal enyhiti, hogy tanul. Aki pedig tanul, az túlemelkedik e jelen nyomorúságán, mert aki tanul, az hisz és bízik, vár és remél. Az igazi tanár, ha nem taníthat, hát tanul, tanul azért, hogy majdan még többet és még jobban taníthasson. Ennek köszönhette később intézetünk, hogy a francia tanszék ellátásának nehézségei az ő készséges vállalkozása folytán nem okoztak fennakadást a tanításban. Aztán hazajött a háborúból, relatív egészségben, de a régi töretlen munkakedvvel. A Károlyi-forradalom és a kommün alatt bölcs mérséklettel és higgadtsággal látta el az akkor nagyon nehéz vezető tisztséget. Felmentése után tovább tanított és tanult. Fáradságot és költséget nem kiméivé azóta is tökéletesítette francia nyelvtudását és tanulmányai gyümölcsét a mi intézetünknek, a mi ifjúságunknak hozta és hozza ma is ajándékul. Az ilyen érdemes és értékes működés 25 éves határkövénél lelki szükségletét érezzük annak, hogy mi, pályatársai és az intézet igazgatósága egv pillanatra megálljunk és megállítsuk őt is, aki sohasem szerette, ha személyével foglalkoznak. Ezen évfordulón azonban megállítjuk őt és megmondjuk neki, egyrészről én, mint az intézet vezetője, hogy hálásan megköszönjük neki azt a lelkes, buzgó, lelkiismeretes, fáradhatatlan és széperedményű munkát, amelyet ez intézet kötelékében 25 éven át a magyar ifjúság nevelése-oktatása érdekében, a magyar kultura szolgálatában kifejtett; másrészről mi, tanártársai, hogy őszintén megköszönjük neki azt a mindig nobilis, előzékeny, megértő és segítő kartársi meleg kollégialitást, amellyel minket hosszú pályáján megajándékozott és amivel tanári működésünket, munkánkat mindig megkönnyítette. Végezetül az egész kar nevében az Úristen bőséges áldását kívánta kedves személyére, hogy még sokáig jó egészségben, friss munkakedvben maradhasson közöttünk intézetünk javára és díszére, tanártársai igaz örömére." A március 17-én tartott főigazgatói értekezleten Dr. Acsay István tanker. kir, főigazgató úr Őméltósága emlékezett meg meleg szavakkal kedves kartársunkról jubileuma alkalmából. — Huszonöt év hosszú idő, — mondotta Őméltósága, — de aki egy negyedszázadot a legszebb és legnehezebb pályán derekasan munkálkodott, annál inkább érdemli meg az elismerést és a megbecsülést munkatársai és föllebbvalói részéről. Felhívására az igazgató felolvasta a tanker. kir. főigazgatóságnak és az iskolafenntartó város polgármesterének a jubilánshoz intézett elismerő, illetőleg üdvözlő iratát.