Városi reáliskola, Esztergom, 1930
9 Mi az, ami népeket tud megindítani, ami nemzetek lelkét áttüzesíti s elevenen ható erő forrásává válik bennök ? A pszichológia azt tanítja, hogy ez a valami az, ami hiányzik belőlünk, tehát szükségletünk tárgya. Az, amire vágyódik a lelkünk, ami harmóniává kiteljesíti a disszonáns belsó' életet és szebb, jobb, magasabb formát ad a külső életnek is egyaránt. A szent a lélekképzésnek zsenije, írta a Modern szentekről szóló cikkében egy széptollú magyar iró (Nemzeti Újság, 1930. egyik októberi száma). Lényeges benne a belső magatartása, a lélek teljes odaadottsága, gyönge emberi énszerűségéből való kiemelkedése, mely a legkülönbözőbb életformákba öltözködhetik. Ügy gondolom, ebben az idézetben benne foglaltatik kérdésünkre a magyarázó felelet: Ma hiányzik a lélek teljes odaadottsága egy nagyszerű eszmény iránt, mi mai emberek nem tudunk gyönge emberi én szerűségünkből kiemelkedni, tapadunk szűk adottságokhoz, elméletekhez, doktrínákhoz és nincsen hívő lendület a lelkünkben, nagyot és szépet akarni akarás a szivekben. De hiszen — mondhatná valaki — mindaz, amit az idézet lényegesnek mond, az minden szentben egyformán megvan, mert épen az a szentség kritériuma, ami az embert az emberi fölé, a természetfelettiek sorába emeli. Mi az már most még ezen felül, ami Szent Imre alakját oly vonzóvá, tiszteletünk és szeretetünk különös tárgyává teszi ma ? Azt hiszem, nem tévedek, ha kérdésünkre így felelek: Ez az, ami őt épen az ifjúság szentjévé, pátrónusává tette: az ő gyönyörű, virágos ifjúsága. Mélyen tisztelt ünneplő közönség, kedves ifjak! A mi korunk szomjúhozza az ifjúságot. Nagyon megöregedett már ez a mi kulturánk s ennek a megöregedett kulturának ezer ránca között, mint megannyi útvesztőben tévelyeg, kergetődzik iránytalanul a ma embere. Nagyon egyoldalú lett már ez a kultura: van gazdag civilizációja, de szegény és sivár a lelke. A XX. század embere meg tudta rendezni a világ leggrandiózusabb háborúját a maga pokoli borzalmaival és egy évszázadra kiható lelki és anyagi nyomorúságával, de nem