Városi reáliskola, Esztergom, 1930

VIII. Szent Imre ifjúsága. Az intézet Szent Imre-ünnepélyén, 1930. november hó 5-én záróbeszédül elmondotta Obermüller Ferenc igazgató. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves ifjak ! Azoknak az ünnepségeknek hosszú sora, amelyekkel a magyar nemzet a liliomos magyar királyfi, Szent Imre herceg halálának és megdicsőülésének 900 éves fordulóját világra szólóan ünnepelte, a hivatalos programm szerint a mai nappal befejeződik, s a jubileumi év bezáródik. Egy teljes féléven át, kora tavasztól késő őszig komoly kongresszusokkal, elmélyedő lelkigyakorlatokkal, áhítatos körmenetekkel és százezreket megmozgató fényes ünnepségekkel hódolt az egész magyar nemzet és vele együtt az egész keresztény világ az Ő dicső emlékének. S az, aki mindezekben csak némileg is részt vett, aki a Róla a jubileumi év alatt Íródott sok-sok könyvbe csak futólagosan is betekintett, aki a jubileumi ünnepségekről a hazai és külföldi sajtóban megjelent sok tudósítást, a jelentőségét méltató számos cikket csak kis részben is elolvasta, az mindenesetre mélységes meghatódottsa'ggal gondol arra, hogy a magyar szentek pantheonjának, a világegyház szentek családjának egyik legzsengébb virágát ölelte körül egy nemzet, egy ország, sőt az egész kulturvilág hódolata, tisztelete és szeretete a most lefolyt jubileumi évben. A Szent Imre-év hivatalosan véget ért, de nem érhet véget, mert tovább kell élnie a szentimrés szellemnek és nem szűnhetik meg soha az Ő példaadása a magyar ifjúság számára. Hogy a jubileumi külsőségek fényesen sikerültek, azt láttuk; a belső hatás közvetlenül nem látható, de erő-