Városi reáliskola, Esztergom, 1930

V. Észrevételek az új Középiskolai Tanterv-nek reáliskolai francia nyelvi anyagára vonatkozólag. Előterjesztette: Dr. Csonkás Mihály szaktanár. Tárgyalta az esztergomi áll. s. közs. Szent Imre reáliskola tanári kara II. módszeres értekezletén 1931. február hó 17-én. A két felső osztályban az új Tantervnek egyik fontos újítása az, hogy megváltoztatta a francia irodalom ismertetésének természetes és hagyományos időbeli sorrendjét, amennyiben a VII. osztályban előbb a XIX. századdal foglalkozik s csak azután a Vlll.-ban a XVII—XVIII. századdal Ennek a változtatásnak okául az Utasítások azt adják, hogy a XIX. század irodalmi művei tárgyuknál és nyelvüknél fogva közelebb állnak a mai kor szellemi fejletségéhez és igy megértésük könynyebb. Mi hozzáfűzhetnénk ehhez, hogy a VII. osztályban pár héttel több tanítási idő állván rendelkezésre, a tanuló jobban elmerülhet a modernebb és így az ő irodalmi kulturája szempontjából gyakorlatibb értékű irodalomban, mint ahogy a régi Tanterv szerint a VIII. o.-ban ez megtörténhetett. Ámde amint a tervek gyakorlati megvalósításra kerülnek, az új Tanterv szerint tanuló VII. osztályban egyszerre óriási nehézségek támadnak. Ezeket a tanár tapasztalja, de elméleti úton is meg lehet magyarázni. A klasszikus francia irodalom (XVII—XVIII. század) nyelvi keresettségre törekedett ugyan, de amellett jelentékenyen csökkentette az irodalmi nyelv szókincsét. Viszont a XIX. század elején fellépő romantikusok stilusreformot hajtottak végre, műszavak, népies kifejezések, egyéni szóalkotások sokaságával duzzasztották meg a szótárakat. Ennek az a következménye, hogy olyanok, akik nem tökéletesen tudják a francia nyelvet, hanem annak elsajátításával foglalkoznak még, mint a középiskolai tanulók, egy XIX. századi írónak egy lapnyi szövegében 3—4 szer annyi ismeretlen szóra bukkannak, mint egy XVII— XVIII. századi iró ugyananyi szövegében A régi Tanterv szerint a tanulódiák először átment a redukált szókincsű klasszikus irodalmon, ott egy egész évig tanult szavakat és kifejezéseket, csak úgy került eléje a gazdagabb nyelvezetű romantikus és naturalista irodalom, amely ekkor nem okozott neki különösebb nehézségeket, mert a diák .2