Városi reáliskola, Esztergom, 1929

7 a halál árnyékában járunk, akarjuk-e, hogy hazánk feltámadjon, felviruljon, sokáig éljen? Sokféle orvosságot próbálgatnak rajta, de bizony az mind hiába való. Magyarországon nem segíthet sem ilyen, sem olyan államforma, tudományok özöne és ragyogó művészetek, gazdasági manőverek és idegenforgalom; a mi fajunk eró'ssége az önfeláldozás heve, az önzetlenség szelleme, az erkölcs tisztasága volt; ha tehát el akarjuk kerülni a nemzeti halált — és, én Istenem, kinek lehet olyan borzalmas lelke, hogy ne akarná — távolítsuk el országunkból az erkölcsi rothadást minden formájában, térjünk vissza Szent Imre szelleméhez, az erkölcsi gondolathoz, akkor országunk élni fog újból, soká, mindig, mert az erkölcs Isten lelkének egy közénk lehelt darabja, ez lesz a mi éltetőnk, az Isten pedig örökkévaló. Egy külföldi ember vetette a szememre egyszer, hogy nem szép a mi nemzeti Hiszekegyünk, nagyon sok benne a passziv fatalizmus. Azt a Hiszekegyet én is szeretném kibővíteni: Hiszek egy Istenben, igen, hiszek Benne és az Ő örök igazságában teljes lelkemből, de bízom az én fajomnak, a mi ifjúságunknak erkölcsi erejében rendületlenül — és ezért hiszek Magyarország feltámadásában minden erőmből!