Városi reáliskola, Esztergom, 1929

I. Iskolánk múltja. Az esztergomi reáliskola a város áldozatkészségének és művelődésszeretetének termőtalajából nőtt ki 1854-ben. De csak az 1857/58. iskolai évben október 15-én kezdhette meg működését két osztállyal, mert csak akkor kapott magyar tanárokat a cseh és német pályázókkal szemben. Az alapítás körül legtöbbet buzgólkodtak Jagasich Sándor volt táblabíró, megyefőnök, Takáts István polgármester, Haaz Mihály prépost, ker. iskolainspektor, Miskolczy Márton esperes és Kollár István plébános. A város az „alreáltanoda" otthonául azt az épületet emeltette, amelyben ma is van a reáliskola. Az iskola gazdasági alapjainak lerakásában a város segítségére siettek: a vármegye a költségek negyedrészének vállalásával, az esztergomi főkáptalan hat éven át évi 400 forinttal, gróf Pálffy Pál évi 100 forinttal és gróf Sándor Móric 100 forinttal; küldöttség kérte fel a bíbornok-hercegprímást a költségek második negyedének elvállalására s mozgalom indult meg a „reáliskolai alap" megteremtése érdekében. A mozgalom első hevületében 322&\9 forintot eredményezett. Majer István kürti lelkész adományával (350 darab ásvány) megvetette a reáliskola természetrajzi szertárának alapjait. Scitovszky János hercegprímás kegyes volt a reáliskolához. Elvállalta zászlószentelő ünnepségének celebrálását, később ellátogatott a reáliskola vizsgálataira s jó két órát töltött ott. De a megyei hozzájárulás nem perfektuálódott, a küldöttségjárás eredménytelen maradt, a „reáliskolai alap"-ra jegyzett összegeket nem szedték be, sőt a gyűjtőívek is elkallódtak. Igy nem csoda, ha a gazdasági alapok erőtlensége miatt tíz esztendő multán is még mindig bizonytalan az intézet fennmaradása. Pedig, hogy a tanítás terén a legjobb úton haladt, mutatta az a miniszteri leirat, amely elismeri, hogy a reáliskola rajzaival és dolgozataival nagyban hozzájárult annak az aranyéremnek megnyeréséhez, amellyel az 1867-iki párisi világkiállítás nemzetközi zsűrije tüntette ki különösen a reáliskolákat. Jellemzően illeszthető emellé a városi közgyűlésnek az a határozata, amellyel megengedte, hogy a helybeli főgimnázium növendékei a kellőképen felszerelt reáltanodai helyiségben tanulhassák a gimnáziumokban rendszeresített új tárgyat, a rajzot Kaan János reáliskolai tanár vezetése mellett. Ennek elismerése volt Trefort Ágost kultuszminiszter látogatása is 1873. április 30-án, amikor is megszemlélte a már főreáliskolává fejlesztendő iskola számára kiszemelt Bárány és Feketesas helyiségeket. A kultuszkormány figyelme tehát már ráterelődött az iskolára, amely megérett a főreáliskolává