Városi reáliskola, Esztergom, 1928

5 Mikor mi tanárok visszaidézzük most az elmúlt 11 év emlékét: eszünkbe jutnak azok a terhes évek, mikor az anyagi nélkülözés súlyos gondja ült lelkűnkön és mint kedves emlékek idézó'dnek vissza e szomorú napokból az ő hivatalos látogatásainak napjai. Míg a levegő gyűlölséggel volt tele körülöttünk, megéreztük a szívéből fakadó szeretetet s ez adott munkakedvet s ihletet. Szívünkbe vésődött az ő komoly, intő szava, hogy az ártatlan gyermeki léleknek nem szabad megérezni a mi vergődésünket — s mikor a tanulók elé léptünk, levetettük a gondterhes ábrázatot s megéreztük a szép után sóvárgó gyermeki lélek vágyódását. Bíztató szavától visszaszállt szívünkbe a remény, hogy munkánk nem lehet hiábavaló, hogy eljő újra a komoly munka kora, hogy a mi feladatunk komoly munkával előkészíteni egy új nemzedéket, mely akar valamit tudni, mert vágyódik arra, hogy tudjon; akit érdekel hazánk és nemzetünk szomorú sorsa s önként váltódik belőle ki az áldozatkészség vágya. Ható erővé kell fejlesztenünk az ifjú szivekben a nagy nemzeti munka komoly elvégzésének elodázhatatlan szükségességét és az ifjúnak az iskola szeretetteljes levegőjében kell megtermékenyülnie attól a nagy, erőt fakasztó hazaszeretettől, melytől egyedül várható szívünk sajgó vágyának elérése a régi, nagy Magyarország. Minthogy az iskola csak a maga egészséges, szeretetteljes, egységes légkörével tud egymással jól megférő kis polgárokat állandó és kitartó munkára nevelni — szerető szavára egymásra talált — a tanár a tanárral. Megbékült, harmonikus légkörben folyt a munka és úgy éreztük, hogy minket a tankerület kir. főigazgatójához nemcsak a hivatali felsőbbség kapcsa, hanem a szeretet és tisztelet igazi érzelme fűz. 11 évi hivatali tevékenysége után be kell vallanunk, hogy talán soha főigazgató az iskola életének irányítására olyan mély és állandó hatást nem gyakorolt, mint Qaal Mózes: mert szeretetét és ösztönzését mindég velünk éreztük munkánk közben. A magyar lélek különös sajátsága, hogy akinek szava után bizalommal indul, akit a maga hivatott vezetőjének ismer el, akit mint ilyent szívébe zár, becéző névvel lát el. Qaal Mózes a tankerület Mózsi bácsija volt, akire tisztelettel és bizalommal nézett tanár és tanuló egyaránt.. Most, hogy eltávozik a tankerület éléről, fájó szívvel veszünk tőle búcsút és kérjük, hogy a jó Isten áldása kísérje és tartsa meg az iskolát és minket továbbra is szeretetében. Hasenauer Andor.