Városi reáliskola, Esztergom, 1928

Búcsú Gaal Mózestől, a budapestvidéki tankerület kir. főigazgatójától. Ez iskolai év végeztével vonul nyugalomba a budapestvidéki tankerület kir. főigazgatója, Gaal Mózes. 40 éve annak, hogy a pozsonyi ódon gimnázium kis, kerek fejű diákjai előtt megjelent, mint fiatal tanár, lelkében avval a nagy eltökéltséggel, hogy a magyar nyelv, az édes anyanyelv végtelen szeretetét átplántálja az ifjú szivekbe, hogy magával ragadja elméjüket s a hazaszeretet érzelmének lassú pallérozásával ihletet nyerjenek a magyar nyelv szépségétől. S minthogy ez lelkének nagy adománya volt, beférkőzött az ifjú lélekbe s nemes ihletettségével magával ragadta szíveiket. A kis diákok csakhamar megérezték a szívéből feléjük áradó meleget s a 3 pozsonyi középiskola diákjai bizalommal vitték hozzá első verseiket, novelláikat, fordításaikat, buzdítást s elismerést várva. S neki mindenki számára volt ideje, mindenkihez volt egy kedves, bíztató szava. Majd 1904-ben ugyanily, lélekből fakadó szeretettel fogott a budapest-tisztviselőtelepi gimnázium megnyitásához, mint igazgató. Buzgó és lelkes fiatal tanárgárdát válogatott maga mellé, akik megérezték az ő szerető szívét s annak sugallatára vele éreztek és lelkesedtek, megteremtették a családi iskolát, ahová nem félelemmel, hanem szeretettel lépett be a tanuló. Az iskola, meleg, vonzó otthonuk lett, a közös, igaz emberérzés hajléka, ahol a becsületes és komoly igazi munka közben megszerették egymást, megtanulták a kötelességérzetet és megszerették a munkát, a munkába való igazi elmélyedést. 1918. tavaszán a legnehezebb időben vette át a budapestvidéki tankerület vezetését. Munkásságát eleinte az ú. n. proletárdiktatúra meggátolta s így a tankerület vezetését igazán csak 1919. őszén vehette kezébe. Ekkor jött első hivatalos látogatására. Nem jött, mint idegen, a tanulók érdeklődve várták az ő Gaal Mózesüket, akit régen ismertek könyveiből és akit, amikor megpillantottak, úgy érezték, hogy nem csalódtak várakozásukban. A látogatás végeztével összegyűjtötte a tanulókat s beszélt hozzájuk komoly szóval s az ő szemük arcán csüngött, kinyíltak a kis szivek s könny ült a szemekben. De szépen beszélt!