Városi reáliskola, Esztergom, 1924

4 Ha mi a társadalom számára munkaszerető, nemes erkölcsi alapon álló embereket nevelünk : a jótékonyságnak olyan formáját visszük bele a társadalomba, amely az általános nyomorúságnak egyik okát megszünteti. Szaporodni fog az olyan emberek száma, akik kötelességeket ismernek. Csakhogy én nem azt a kötelességismerést értem, mely a kötelességet parancsnak tekinti, s mivel hogy parancs, tehát teljesíti, én a kötelességnek szives és készséges teljesítésében látom a munka jóságának és áldásos hatásának egyetlen biztositékát. Keressük ki szegényebb tanítványaink közül azokat, akik alkalmasak a szellemi munkára s állítsuk gyengébb tehetségű tanítványaink mellé, tegyük feladatukká, hogy dolgozzanak velük, dolgozzanak szeretettel, örömmel és lelkiismeretesen, legyen meg fáradozásaiknak a végzett munka arányában a jutalmuk, amely elveszti ajándék jellegét, mert minél derekasabban, minél lelkesebben dolgozik, annál inkább megérdemli a bért, mely önérzetét emeli, munkakedvét fokozza, az önmagához való bizalmat szilárd oszlopra helyezi. Ámde tartsuk szemmel az ő munkájukat, s mihelyt ez a munka megernyed s puszta, rideg kötelesség teljesítéssé zsugorodik össze, adjuk másnak, érdemesebbnek a munkát, mivelhogy a lagymatag, kedv nélkül dolgozó ember nem mélló arra, hogy támogassuk. Legyen mindenben zsinórmértékünk a jó és derekas munka ; igyekezzünk a meggondolatlan ajándékozások helyett munkalehetőségeket teremteni minden tanuló számára, akinek amúgy is a tisztes munka lesz a kenyere, Azokban a nagy társadalmi mozgalmakban, melyek a civilizált világ minden részében a kirívó és bántó ellentétek kiegyenlítésére törekszenek, éppen a kötelesség szives és készséges teljesítéséről esik a legritkábban szó. Nekünk, az iskolában működő tanítóknak és nevelőknek adatott meg a mód arra, hogy egészségesebb vezető gondolatokat hozzunk állandó forgalomba. Ebbeli fáradozásunk : igazi jótétemény lesz, amely messze kihat, a társadalomnak csaknem minden rétegét behálózza, elindul az ige és a példa a maga csodálatos útjára, eljut a palotákba, a nagy tőke, a kisbirtok, a szellemi és fizikai munka árán élők hajlékába s visszhangra fog kelni azoknak az ajkán, új életre van predesztinálva azoknak a cselekvéseiben, akik az iskolában látott élő példának a hatása alatt így rendezik be életüket. A társadalom égő és égető sebeit ne vigyük át az új nemzedék testébe, lelkébe, óvjuk meg azt, amennyire tőlünk telik. Az emberi irgalmasságot dicsérjük s dicsérjük különösen akkor, ha mélységes, igaz, de okos emberszeretetből sarjad, de ne állítsuk oda a munkátlanságnak, a kényelemszeretetnek, a könnyen való megélhetésnek a mentsvárául; legyen az irgalmasság és mindennemű jótékonysági intézmény egy óriási foglalkoztató műhely, amelynek homlokára ezek a szavak vannak kiírva: „Jertek ide ti, akik dolgozni akartok és dolgozni tudtok : itt kenyér vár reátok, ti pedig, akik dolgozni tudnátok, de dolgozni nem akartok, távozzatok innen, számotokra nincs irgalmasság, nincs jótétemény."