Városi reáliskola, Esztergom, 1916

fMMMMlwIMIYIMMMMMmÍ i. Iskolánk és a háború. Még mindig háború van a nagyvilágban, de Isten segítségével végigmunkáltuk a harmadik háborús tanévet is. Az iskolának is háborúja van, küzd a sokféle és sokfelől tornyosuló nehézségekkel s ha e gátló körülmények megsemmisítő' törekvése a tanári kar buzgóságán, lelki erején és hivatásába vetett erős hitén meg is tört, de a sokféle zavarok elkerülhetők nem voltak és sóvárogva várjuk a békés viszonyok újratérését. Augusztus hó utolsó napjaiban ellenségeink száma ismét megszaporodott. A bérces Erdély legszebb bércei estek prédául a román árulás-nak, de a magyar honvéd csakhamar vasököllel verte ki a határon túl és onnét is tovább az áruló betörőt. Városunk és intézetünk is szerető szívvel, segítő kézzel fogadta az otthonukból menekülőket és féltő gonddal ápolta itt tartózkodásuk ideje alatt. Majd lombhullató ősszel ránk szakadt a nemzeti gyász. Negyvenkilenc évi dicsőséges uralkodás után megtért őseihez a nagy király : I. Ferenc József. Intézetünk is lerótta a mélységes hála és kegyelet adóját elköltözött nagy királyunk emléke iránt. A haldokló esztendő utolsóelőtti napján új királyt koronáztunk Buda ősi várában : a magyar országgyűlés Ő Felségének, IV. Károlynak, Isten kegyelméből apostoli királyunknak fejére tette Szent István koronáját. A nemzet e fenséges ünnepén lélekben mi is részt vettünk és a koronázás nagy nemzeti jelentőségét külön iskolai ünnepélyen méltattuk.