Városi reáliskola, Esztergom, 1914

4 férfiúi jellemnek megfelelő egyszerűség jellemezte, mely egyszerű­séghez ép ugy hű maradt magas állásában mint tanár korában. Szivjóságát, jellemének nyíltságát, cincinatuszi egyszerű­ségét s emberbaráti szeretetét idealizmusában kell keresnünk. Idealizmusából fakadtak azon nemes vonásai, melyek nem­csak köztiszteletet biztosítottak siron innen, hanem emlékének kegyeletes megőrzését siron tűi is. Negyven évet töltött a hazai tanügy szolgálatában oly derekasan, mely szolgálat értékes volta, nemcsak az irányító körök figyelmét vonta magára, hanem a legfelsőbb elismerés is jutalmazta. Spitkó Lajosnal szorgalmasabb munkást alig ismertem. Széleskörű kerületének számos iskolájában minden mozzanatot ismert s a legaprólékosabb ügyet is alaposan áttanulmányozva közmegelégedésre oldotta meg. Éles emlékezőtehetségének jellemzésére említem meg, hogy évi hivatalos látogatásai alkalmával a felsőbb osztályú tanulókat nevükön szólította s valamennyit csaknem úgy ismerte mint akár tanára. Munkás élete azonban nem pusztán az adminisztrációban merült ki; mint iró oly díszes helyet biztosított magának, mely mindenkor tiszteltté teszi emlékét. Eltekintve classica-philologiai munkáitól — melyeket az Akadémia is dicsérettel jutalmazott — remeket alkotott az elmé­leti és gyakorlati pedagógiai irodalom minden ágában. Már a nyolcvanas években buzgólkodik szóval és Írással az egységes középiskola megteremtése érdekében. Hasonlókép sürgeti a tanár­képzés reformját, mi mindenesetre a legmodernebb tanférfiűvá avatta. Korán tanulta ismerni a középiskolai törvények hézagos voltát s nagyfokú elfoglaltsága mellett még reformeszmék kidol­gozására is jutott ideje. Szakadatlan munka, derekas munka kisérte csaknem utolsó útjáig s fő vágya a magyar tanügy intenzivebbé tétele, az ifjúság erkölcsös és alapos nevelése, a tanárság tudományos és társa­dalmi színvonalának emelése töltötte be életének minden percét. Spitkóban nemcsak a vasszorgalmu ügybuzgó hivatalnokot,

Next

/
Thumbnails
Contents