Városi reáliskola, Esztergom, 1914

17 De tanítványainak nemcsak alapos és ügyes módszerű tanára volt, hanem gondos neveló'je is. Emiitettem már, hogy szigorúan követelte tőlük a gondos előkészületet, a szorgos házi munkásságot is s evvel a kitartó munkásságra s szorgalomra nevelte tanítványait. Előadásai közben nem mulasztotta el tanítványait szülőik iránti köteles szeretetre, hálára inteni s általában mívelt ifjakhoz illő illedelmes magaviseletre; ilyet szigorúan követelt magával szemben is tanítványaitól, szívesen vette, ha tanítványai pl. kezét csókolták. S ha a természet szépségeiért rajongó nagy természettudós feltárta tanítványainak a teremtményekben rejlő sok szépséget, a természet folyásában mutatkozó szabályosságot s az azokban rejlő törvényeket, akkor sohasem mulasztotta el a tanítványok figyelmét ráirányítani a szép természet végtelen tökéletességű Alkotójára s őket figyelmeztetni a neki tartozó tiszteletre, hálára és szeretetre. Ha pedig az előforduló események vagy a tantárgy is erre alkalmat nyújtott, akkor a fiatal rajongással hazája szabadságáért, nagyságáért lelkesedő tanár mély hazaszeretetre intette, buzdította tanítványait. A szabadságharc hatalmas, lelkesítő momentumai, melyeknek mint tanulóifjú szemtanúja volt, kitörülhetetlenül vésődtek fogékony lelkébe s valóban élete utolsó pillanatáig hazája teljes függetlenségének, a 48-iki törvények szellemében, lelkes, bátor és határozott szószólója volt. Sohasem fogom elfelejteni az 1902. március 15-iki iskolai szabadságünnepélyt vagy helyesebben mondva ezt a beszédet, amelyet akkor dr. Nemtsák mint igazgató és ünnepi szónok elmondott. Öreg, jó igazgatónk szeme lángolt szikrázott, mikor 48-as honvédeink dicső hadi tetteiről beszélt, de elkomorodott, elborult arca mikor az orosz invázióról, honvédeink leveréséről, a világosi fegyverletételről megemlékezett s megcsuklott hangja és sirva fakadt mikor az aradi mártírokról megemlékezett sárról, hogy „hontalan lett Kossuth Lajos apánk", ki nekünk szabad hazát teremtett. És sírtunk mindnyájan tanárok és tanítványok szeretett jó igazgatónkkal együtt. Kartársainak nyíltszívű, egyenes, őszinte barátja volt's mikor igazgatójuk volt, ügyüknek mindig és minden fórum előtt lelkes atyai szószólója, védője és intézője volt. Csak természetes tehát, hogy kartársunkban nemcsak a nagy tudóst csodáltuk és nagyra-