Városi reáliskola, Esztergom, 1914

14 zentálás fárasztó nyűge még kevésbé az ő egész lényének ; hiába volt azért jó barátainak kérelme, marasztalása, hogy tovább viselje az, igazgatói tisztséget, egy év múlva már lemondott fiatalabb tanerő'javára. A tisztségről lemondott igazgató tehát ezentűl ismét mint egyszerű tanár szolgálta szeretett iskoláját a régi lankadatlan buzgalommal, fáradhatatlan ügyszeretetével, azonban már nem sokáig. Az utóbbi években a buzgó tanár halló képessége ugyanis némileg megfogyatkozott, s ezért az iskola igazgatójának szorgalmazására az iskolafentartó város vezetője felszólította Nemtsák tanárt — aki még különben vasegészségnek és teljes szellemi frisseségnek örvendett, — hogy adja be a városhoz nyugdíjazási kérelmét. Nemtsák, aki már az államsegély felemelésével végrehajtott fizetésrendezés miatt is el volt keseredve, mert ebből az intézetet már több mint 40 évig szolgáló tanárnak, bizony csak csekély morzsa jutott, most a tapasztalt hálátlanságon még jobban elkeseredve, tényleg beadta kérvényét nyugdíjazása iránt s az 1903-4. tanév végével nyugalomba is vonult 45 évi tanári munkásság után. Csak természetes, hogy a rendkívül szerény tanár, aki minden nagyhangű ünnepeltetéstől irtózott, tiltakozott minden felsőbb kitüntetésére irányuló törekvés ellen. Azt azonban mégsem akadályozhatta meg, hogy a nagymélt. vallás és közoktatásügyi magy. kir. miniszter űr a tanügy buzgó munkásának elismerését és köszönetét ki ne fejezze. A városi közgyűlés is jegyzőkönyvileg megörökítette a a nyugalomba vonult tanár érdemeit az intézet körül. Nyugalmaztatása annál jobban fájt a becsületes, lelkiismeretes munkába megőszült tanárnak, mert az közvetlenül a községi tanárok fizetésének országos rendezése előtt történt. Ha azt bevárhatta volna, nem kellett volna öreg napjaiban a csekély nyugdíj miatt — évente 1440 koronát utalványozott részére nyugdíjképen a nagym. vall. és közokt. minisztérium — valósággal nyomorognia, mert hosszű tanárkodása alatt, dacára annak, hogy igazán a legnagyobb egyszerűséggel és visszavonultan kertjében és könyvei között töltötte el életét, a csekély tanári fizetésből vagyont bizony nem tudott szerezni. Még csoda, hogy