Városi reáliskola, Esztergom, 1899

6 lem gyönyörűsége pedig oly bájjal nyilatkozott, hogy vesztünkre lehetett volna, mert tétlenségünket semmibe sem vehette, s létjogunkat tagadhatta mint meg is történt Herder szavával. * * * Olvasóközönségünk kevés volt, a természetes viszonyoknak megfelelőleg a városokban egy-egy népesebb gyülekezetté tömörült össze. Teljes értelemben vett városaink értelmisége pedig német nyelvű volt. így hát ne csodálkozzunk azon, hogy olvasóközönségünk is a menynyiben városi volt, egyúttal német volt, német költők műveit olvasta. Hazai viszonyainknak ezt a sajátságát Kazinczy tisztán felismerte, s helyesen méltányolja, indokolja, midőn Kiss Jánosnak ezeket írja: „Igazán barátom, ti vagytok azok és tágasabban, a soproni Társaság az, a miből mindent várok. Minden kétségen kivül vagyon az, hogy a lutheránusok oskoláiból jönnek ki azok az ifjak, a kik acsthesissel dicsekedhetnek. Városokban neveltetvén muzsikát és még valami kevés festést, s németül tudván, a német Íróknak ismeretségét tehetitek magatokévá, melyek nélkül hasztalan igyekszik valaki hazai litteratúránkat boldogítani. A pápista ifjúság a német írókat olvashatná, de nem olvassa, a görögök és rómaiak classicusait csak nyomorult chrestomathiából ismeri; a kálvinista pedig a német írókat nem olvassa, mert nem érti, a régi klasszikusokkal pedig meg nem ismerkedik, mert Vitringát, Witsiust és Piktétet kell tanulnia; a muzsikátlan helyeken neveltetvén, muzsikai érzéketlenséggel műveletlenül maradnak. Ti lutheránusok gyermekiségtek első esztendei óta olvassátok Geliertet, Rabenert, Wielandot, Hagedornt, érzitek, hogy nem névnapi köszöntés az igazi poesis, muzsikát és festéket tanulgattok, a városi lakás által kényes ízlésre szoktattatik izléstek, nincs egyébb hátra mint hogy soloecisimus nélkül szóljatok magyarul." Ezen sorok írásakor fölelevenülhettek Kazinczyban késmárki tartózkodásának emlékei. A fogékony ifjúkor egy évét ott töltötte a Tátra alján, melynek népe jobbára iparossága folytán sűrűn érintkezett Németország protes-