Városi reáliskola, Esztergom, 1899

16 i újjal, idegennel megalkudni nem akaró Magyarország nem valami jól érezte magát az újak társaságában. Ezek mozgékonysága megzavarta nyugalmát, melyet elvonultságában megszokott. A haladásban, növekedésben romlást sejtett. Nem gondolta meg, hogy a terebélyes tölgy nem változott meg kicsírásodása óta belsőleg semmiben csak külső tagolásában, ágai változatosságában lett más. Megnövekedett ugyan, de meg nem változtatta sajátos ter- ; mészetét. Az újak sokféle udvarias elismeréssel adóztak a régieknek, de meggyőződtek, hogy a szellemi szabad fejlődés oly útján haladnak, mely egyedül azzal bíztat, hogy rajta a régi álláspontot meghaladják. * * Kazinczy a német klasszikus irány szellemében működött. Hogy másokat ne említsünk, a német klassicismus oly magyar képviselőjének mondhatjuk, kiben Goethe és Schiller egyénisége szerencsés összhangzásba olvadt. Irtózik minden művészettől, mely a tömeg tetszését keresi, abban találja működése bírálóját. Ilyen író na- 4 gyobbbecsű műveket nem alkot, mert nem tesz föl magában ideális czélt, melynek megközelítésére törekedjék, miközben eszméjét mindjobban megvalósítja. Goethe aesthetikai alapelvét: „Werke des Geist und der Kunst sind für den Pöbel nicht da" Kazinczy magáévá tette, mert a legjobbak sorában kivánt helyet szerezni oly művek alkotásával, melyek minden kor remekei mellett megállhatnak. „Nemes kevélységgel nézek azon boldog órák eleibe, midőn erkölcseim mély gyökeret vervén szivemben, hazámnak, sőt az egész emberi nemzetnek dísze leszek. Lészek mondom, ha azt magamon kívül más nem fogja is érezni erkölcseim, nevekedő talentumocskám az isteni gondviselésbe vetett állhatatos bizodalmam és a ti érettem az egekbe bocsátandó könyörgéstek, kedves barátom reménységet nyújtanak, hogy az lészek. (Levele Szántó Jánoshoz) 1782. VII. 4. Kazinczyban Goethe nyugodt világossága Schiller rajongó lelkesedésével egyesül: Es kündet im Herzen sich stürmisch an, zu was besserem sind wir geboren. (Schiller: Die Hoffnung.)