Városi reáliskola, Esztergom, 1897

6 nemzet le is lett verve, fiai jórésze kivégezve, később eszméi győzelmet arattak, mert lehetetlen, hogy az, mi az emberben isteni, az önkény vasvesszeje alatt görnyedezzék. — És megnyerve az eszméket, nyugodtan léphetünk az élet küzdterére, mert ezentúl a boldogulás csak a mi tehetségünktől, csak a mi akaratunktól függ. Tekintve végül a különböző forradalmak történetét, úgy fogjuk találni, hogy mindenik egy névhez van kötve, melynek dicsősége attól elválaszthatatlan. Mert mivé lett volna az amerikai forradalom Washington nélkül? Megtörtént volna-e az angoloktól „nagy"-nak nevezett békés forradalma Cromwell nélkül? De megtörténhetik az is, hogy a forradalomnak nem egy férfi, hanem egy férfinak a forradalom ad létet, mint ezt Francziaország történetében láthatjuk, hol a 93-iki forradalom adott létet egy oly férfiúnak, ki előtt remegett az egész világ: Napóleonnak. És volt nekünk is egy alakunk, ki habár nem is hódította meg fegyverrel a világot, ki habár nem is keltette maga után azt a rémület és borzalom egymást váltó játékait, korának nagyszerű esze által, legelső alakja lett. Kossuth Lajos volt e férfi! Polgári erények gyökerezvén szivében, a haza boldogulása lebegett szemei előtt; nem az önzés, nem a dicsőség vágy hajtotta czéljai kivitelére, hanem az általánosnak, a köznek a jóléte. Nem az ifjúkor lobbanékony heve kényszerítette részt venni őt a forradalomban, melynek legkiválóbb tagja lett, hanem annak a belátása, hogy a nemzet élete gyökerében van megtámadva; s ha e bajnak eleje nem vétetik, megdűl az állam szabadsága és jövője. Kezdetben ő is a béke, a csendes kiegyezés művén munkálkodott; de mikor ezen eszközök sikertelenségét látta — nem rettent vissza az erősebbektől sem. És jóllehet élethalál harcz után el is nyomatott a forradalom, vezérei gyalázatos