Városi reáliskola, Esztergom, 1893

10 Ez Cakó müveiben igen gyakran használt büntetés, azonkívül, hogy akinek nála baja van, únos-untalan emlegeti. Ügyesen festett drámai kép a negyedik felvonás 2-ik jelenete. Arthur és Kelendi beszélgetnek az utóbbi lakásán, mikor Feldner Louise koporsóját viszik az ablak alatt, Arthur áldozatát, és a zenekar gyászindulót játszik. E jelenet kezdetén már festve láttuk a szenvedést, mit a kétszeres gyilkosnak Hermina halála miatt kiállania kellett, most hozzá jön ez a másik is. Ezenfelül még titkolóznia kell Kelendi előtt, ki semmit sem sejt. A kettős bűntudat iszonyú nyomással fekszi meg szivét; nem csoda, hogy az amúgy is enervált világfi idegrendszere bomladozni kezd. Kelendi őt küldi az ablakhoz, hogy nézzen le az utczára, kit temetnek. Arthur borzadva olvassa a koporsón Feldner Louise nevét. S már mikor a zene elnémult, folyton hallani véli. Hallja még akkor is, midőn a szinmű végén rendőrök kezébe került. Még csak arra vagyunk kíváncsiak, mi lett a rokonszenves párral, Margittal és a tengerésszel ? Bilsenné jő Endréhez és szemrehányást tesz, hogy megcsalta Margitot ; mert házasságuk már megállapított tény volt s akkor kapják a vőlegény lemondó levelét s a visszaküldött jegygyűrűt. Tudjuk, hogy ezt a levelet Endre bátyja megmentésére irta, s a mit benne felhoz egybekelésük akadályául, csak koholmányok. És Bilsenné méltatlankodva veti szemére a hűtlenséget, tehát elhiszi, hogy Endre megszegte szavát. De hihetett-e a józan eszű és éles szemű Bilsenné Endre levelének őszinteségében ? A jó öreg asszony, ki olyan vakon bizott, és méltán, nem gyanakodhatnék-e, hogy a tengerész nem jószántából írta a cinikus sorokat ? Hihette-e, hogy ez a becsületes ember olyan hirtelen megváltozzék ? Ott hagyja a lányt, mert szegény. Ez először nem igaz, de ha még az volna is, nagyon rosszul választott ürügy leendett Bilsenné előtt. Még jó, hogy ez a valószínűtlenség nem jár súlyosabb következményekkel. — A nevelő anya elhozta a szegény Margitot is, kit képzelt boldogtalansága beteggé