Városi reáliskola, Esztergom, 1893

8 jük karjait. Ez az első kép eléggé jól meg van föstve. A fényt, a szerelmesek boldogságának plein airjét a háttérben ólálkodó akadályok árnyéka teszi hatásosabbá. A drámai galleria második darabja már nem ékeskedik ilyen derült színekkel. Szegény Kelendit egy bécsi czég bukása a tönk szélére juttatja. Nehéz helyzetére czélozgat neje előtt, a ki arra kezd következtetni, hogy Kelendi talán Arthurral történt kaczérkodásáról tudott meg valamit és most válni akar. Képzelhetjük megkönynyebbülését mikor megtudja, hogy csalódott. Hermina ezenkívül már alaposan ki is ábrándult a kalandor iránti vonzalmából, miután megtudott egyet-mást az ál gróf Strahlenberg viselt dolgai felől. Előtte áll amott az iparlovag s itt a szerencsétlenségében is arany jellemű férj, a kit amazért megcsalni készült: ez a javulás útjára téríti őt. A harmadik költői kép nem annyira kép, mint inkább költői képtelenség. Kelendi rábírja Endre öcscsét, hogy vegye el Feldner Louiset, a kétszázezer forintos kalmárlányt, s ez úton segítse ki őt anyagi zavarából. Endre ugyan saját vagyonát is fölhasználhatná e czélra, annál inkább, mivel ő élvezi (eléggé igazságtalanul) bátyja örökét is, azonban az iró ezt a legtermészetesebb megoldást elüti az öreg Kelendi végrendeletének egy pontjával, minek értelmében az örökölt fekvő vagyon bánthatlan. Tudjuk, hogy Endre Margitot szereti s már előbb a lánynak házasságot igért. Készen van tehát az összeütközés szerelme és a bátyja iránti szeretet közt. Nagy lelki harcz után ez utóbbi győz és Margitnak lemondó levél kíséretében visszaküldi jegygyűrűjét. Feldner Louise és Kelendi Endre jövendőbeli férj és feleség, holott eddig még nem is látták egymást. A harmadik felvonás 4-ik jelenetében találkozik a jövendő házaspár. Ez a kopott helyzeteken épült rész különben kiválik frappáns dialógja által és Ferenczyvel épen nem érthetünk egyet, aki azt mondja, hogy természetellenesebb párbeszéd nem képzelhető, mint itt a nevezett szereplők közt. Természetellenes hang, — ez Cakó stylje, kétségtelenül; de nem helyes ezt épen ott megróni, ahol a hang még aránylag a legtermészetesebb.